Kérek mindenkit, hogy a most következő történetet olvassa el, röhögje ki magát, aztán felejtse el, mintha sohasem hallott volna róla.

Tegnap délután gyanútlanul mentünk a gyerekekért. Először összeszedtük Katust, aztán célba vettük az ovit. Gyanús volt már az elején, hogy Bence lógó orral fogadott bennünket. Aztán megjelent Ancsi óvónéni is, és kérte, hogy mondja el nekünk, mit is csinált délután. Nagyon nem akaródzott neki, bújt, borzasztóan szégyellte magát, végül aztán csak kibökte a dolgot.

Történt, hogy Ádám barátjával csontvázasat játszottak az udvaron, amikor megérkezett Kinga anyukája, hogy hazavigye a kislányt. A történethez hozzátartozik, hogy Kingaanyu éppen babát vár, ezért gondolom az átlagosnál emocionálisan érzékenyebb mostanság. A két kis majom pedig fogta magát, Kingaanyu elé álltak, és közölték vele, hogy "szaros segg". Így egyszerűen. Kingaanyunak csöppet megnyúlt az arca, zokon vette szegénykém. (Megjegyzem egy 5 éves gyerek megnyilvánulásait azért nem feltétlenül kell mindig komolyan venni...) Ancsi hallotta az ominózus megjegyzést, és persze rögtön közbelépett. Bocsánatot kellett kérniük, aztán pedig büntibe vonultak a délután hátralévő részére. Végül pedig még nekünk is el kellett mesélnie, milyen rossz fát tett a tűzre.

Amikor elkezdték mesélni, komolyan azt hittem, hogy megvert valakit, de legalábbis ennél azért sokkal súlyosabb vétséget követett el. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy komoly maradjak és hihetően tudjam leszidni. 

Végül abban maradtunk, hogy veszünk egy tábla csokit Kingaanyunak, ma reggel odaadja neki és újból bocsánatot kér. Nem tudom hogy sült el a dolog, minden esetre megígértük neki, ha megteszi, örök homály fedi majd a történetet. Legyen hát így...