Mármint az enyém. Elérkezett végre az éves rendes szabadság. Persze ez azt is jelentette,hogy nagyi haza ment vasárnap.

Hogy elkerüljük a nagy sírás-rívást, kaptuk magunkat és elindultunk beszerezni a kellékeket a NYARALÁSHOZ. Így birtokunkba került 2 pár gumicipő, egy búvárszemüveg vízipipával, egy szörfdeszka-szerűség, 2 darab fürdőgatya, valamint egy DEUTSCHLAND felíratú focilabda. (Családunk apraja-nagyja ugyanis a németeknek szurkol a foci vb-n, Katus gyönyörűen artikulálva rázza a fenekét a tv előtt, ha focimeccset lát."Hajrá Németek!" Tulajdonképpen az sem zavarja, ha épp nem a németek játszanak.) No de hogy visszakanyarodjak a bevásárláshoz. Nyuszi is velünk tartott... vesztére. Merthogy elvesztettük. Visszamentünk ugyan érte, de nem volt már sehol. Nagyon nagy szerencsére (és némi előrelátásra utal) volt itthon egy alteregója, amiről Bencus nem tudott, így szépen elmagyaráztuk neki, hogy nyuszi valószínűleg megunta a várakozást a boltban, és egész egyszerűen hazajött utánunk. Volt is nagy öröm a viszontlátásnál.

A hétköznapok amúgy zajlanak. Szerencsére néha még nem ébrednek 6kor, így nekünk is jut valami a szabi-feelingből.

  Okoska botocska