Fenti kérdést Bencus szegezte nekem ma reggel. A kiváltó ok talán csak nekem volt prózai. Nem engedtem ugyanis, hogy reggel 6kor játszon a számítógépen vagy esetleg Star Wars-t nézzen. Erre először a kanapéra vonult duzzogni, majd berontott a fürdőbe, és nekem szegezte a kérdést. Mondtam neki, hogy gondolja meg mielőtt folytatja, mert visszaszívni nem tudja már utólag, pár pillanatig gondolkodott is, de végül mégiscsak felmutatta mind a tíz ujját, és közölte velem, hogy ennyire vagyok rossz anya. Kérdés persze csak az, hogy hányas skálán abszolváltam ezt a pontszámot...
Néha viszont kifejezett sikereket is elkönyvelek magamnak a gyermekdiplomácia területén. Mint például ma délután is. Történt ugyanis, hogy előkerült a szekrényből egy réges-régen elfeledett felfújható gumipingvin. Katus nagy lelkesedéssel vetette rá magát, teljesen kisajátította magának. Hiába volt minden könyörgés, hiszti, sírás Bence részéről, Kata nem adta ki a kezei közül. Végül elveim ellenére kénytelen voltam beavatkozni az elakadt tárgyalásokba. Szépen az ölembe ültettem Katust és kezdtem a lelkére beszélni, hogy de hiszen ő szereti a Bebét, és a Bencus is mindig odaad neki mindent, és ha valakit szeretünk, akkor annak nem okozunk fájdalmat, azt nem szeretjük sírni látni. És láss csodát, végül görbülő szájjal és könnyes szemmel ugyan, de fogta a pingvint és odaadta a testvérének. Na, hát az ilyeneket élem én meg sikernek.
Egyéb komoly lépéseket is tettünk mostanában. Bencus megtanult biciklizni. Bizony ám! Két keréken, pótkerék nélkül és most már mindenfajta külső segítség nélkül. Van ugyan a cangán még egy bot, ami a múlt héten még az egyensúlyát szolgált megkeresni, de időközben annyira megtalálta, hogy szerintem soha többet nem is engedi el.
Katusnak pedig igazi nagylányos frizurája lett. Levágtam a babás loknikat, szép egyforma kleopátra frizurája lett, igazán csinos. Ha majd 5 percnél több időm akad, mellékelek fényképet is. Addig is mindenkinek a fantáziájára bízom.
