Bebus egyértelműen megtanult biciklizni. Annyira, hogy tegnap kapott is egy igazi, rendes nagyfiúknak való cangát. Nagyon klassz járgány, jó nagy kerekekkel. Ezzel aztán már tényleg nagyon gyorsan lehet tekerni. Ki is próbáltuk tegnap is meg ma is. Tegnap csak hármasban mentünk, el is tekertünk egészen a Parlamentig, gondoltuk megnézzük tüntetnek-e még a rendőrök. Még arra is sikerült rávenni Bebét, hogy vegye fel a sisakot, mert ezzel a nagy biciklivel esni is nagyot lehet ugyebár. Ki is próbáltuk azt is... De szerencsére nem esett senkinek komoly baja, így haza tudtunk tekerni. Ma aztán már Katust is vittük magunkkal, mögöttem ült az ülésében, persze az ő fején is sisak. Bence annyira belejött a biciklizésbe, hogy most már inkább az a probléma, hogy túlságosan bátor néha. Kunsztozik, ugrat, csíkot húzva fékez...
A héten a bölcsiben meg az oviban is megvolt az anyák napja, helyesek voltak nagyon. Sose értettem régen, miért pityeregnek, könnyeznek az anyukák rögtön, ha a csemete előáll, és elmond egy verset, vagy énekel egy dalt. Na, most már értem, az én szemem sem maradt szárazon. Főleg, amikor otthon megjelentek apával, mindenki kezében egy csokor virág, és énekelték az Orgona ágát.
Katust beirattuk az oviba, május végére ígértek eredményt, addig marad a reménykedés. Azért jó lenne, ha legalább egy évig egy helyre járnának, bár az is igaz, hogy iskolába is járhatnak még eleget együtt.
Izgalmas napok jönnek, holnap az ovisok például tűzoltóságra mennek látogatóba, ahol mindent ki is próbálhatnak, még tüzet is olthatnak. Bővebben majd legközelebb...ha el nem felejtem.
Íme Katus molyolás közben. Kedvenc elfoglaltsága, hogy az ágyán ülve maga köré gyűjt mindenféle játékot, és azokkal aztán hosszú ideig elmolyol. Nincs rá jobb szó, vagy legalábbis szerintünk. Mert ilyenkor mintha ott sem lenne, beszélget a játékokkal, az állataival és közben molyol.
