Múlt héten, húsvét után írtam egy igazán hosszú bejegyzést egy csomó fényképpel illusztrálva. A technika ördöge viszont kibabrált velem, és valamiért nem hagyta menteni a dolgokat, így másfél óra munka gyümölcse lett oda. Ez úgy elvette a kedvemet, hogy csak mostanra tudtam annyira összeszedni magam, hogy újból nekiálljak megörökíteni a húsvéti élményeinket.
Márpedig a húsvét idén nagyon jól sikerült. Az otthoni része is rendben volt, nálunk voltak nagyik, nagypapapi, Fidókutya. Volt sonka- és tojásfalás, kalácssütés és evés, és egy-két csokinyuszit is lemészároltunk. (Ez egyébként azóta is jó esti program, az oviból hazaérve Bencus, Kata asszisztenciájától követve szépen lekaratézza adott áldozat fejét, majd apró darabokra törik ketten a tetemet.)
De az igazi nagy buli vasárnapra maradt, Igalra látogattunk ugyanis Barbus szüleihez, hogy messzire szakadt kedves rokonainkkal töltsük az ünnepeket. És milyen fergetegesen jól éreztük magunkat! Lackó és Bence hamar megtalálták a közös hangot, nem is nagyon láttuk őket, csak amikor kijöttek a kertbe, hogy nagyival kommandósat játszanak.
Katusnál és Matyinál már kicsit tovább tartott és nem teljesen sikerült az egymásra hangolódás, de azért komolyabb balhé ott sem volt.
Volt ajándékkeresés a fűben, aztán örülés a sok csokinak. A sok lustálkodás után végül az apukák is rávették magukat egy kis mozgásra, valami műanyag dobóeszközzel dobáltak egymásnak vagy egy órán keresztül egy labdát.
És akkor végül mindez képekben:
