A címválasztás nem véletlen. Az elmúlt két hét minden estéjét Katus ugyanis a következő mondattal zárta: "Igazán remek nyári kaland volt!" Hát kell ennél több egy anyai szívnek? Ugye hogy nem.
A vakáció nem indult ugyan felhőtlenül - legalábbis nem mindenkinek - Katus rögtön az első nap bekapott valami nagyon csúnya vírust, aminek az lett a vége, hogy ideiglenesen visszakapta a pelust, mert nem mindig sikerült volna elérni a WC-ig... Mindez ráadásul a nyár talán egyetlen igazán forró hetében. Nem volt vidám, de túl vagyunk rajta. Akkor kezdtem reménykedni a javulásban, amikor újra humoránál volt, és a kanapén fekve azt énekelgette, hogy "Anyukám olvas, én meg kakilok..."
Bencus mindeközben élete első táborát élvezte messze a szülői háztól, 5 egész napot töltött az ovis haverokkal Apostagon, és retkesen, de élményekkel tele szállt le a buszról. Miután jól megölelgettük, közölte velünk, hogy jövőre is megy. A szárnynövesztgetés tehát elkezdődött... Hogy a gyökerei milyen mélyre nőnek, azt ilyenkor még nem lehet tudni, csak reménykedhet az ember.
Tábor után gyors mosás, vasalás, újabb pakolás és becéloztuk a Tokaji borvidéket, azon belül is Bodrogkeresztúrt. Nem a magyar borok világába akartuk bevezetni a gyerekeket, egyszerűen csak úgy gondoltuk, hogy azon a szép vidéken eltöltünk egy hetet. Így is lett. És nem akármilyen hét volt! Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, mert amíg az ország nagy részén szakadt az eső és hideg volt, arra gyönyörű napsütés, és néha még strandidő is volt. Ki is használtuk. Voltunk strandon Sárospatakon, nagyon szuper kalandparkban Sátoraljaújhelyen, állatkertben Nyíregyházán (ahol az aznap született fókabébit is láttuk!), pecázni a Bodrogon és a Tiszán, kirándulni erdőben, patakparton. A szállásunk egy vendégházban volt, ahol mi voltunk az egyetlen vendégek, és a háziak azt sem tudták, hogy tegyenek a kedvünkre. Kaptunk frissen főzött baracklekvárt, Bencus íjazott, kényeztettük Gidát, a ház kutyáját. Rájöttünk, hogy Katus igazi természet gyermeke, egy zápor után a kertben fellelhető összes csigát begyűjtötte, lakást keresett nekik, beszélgetett velük.Nagyon élveztük a zöldet meg a nyugit, ami körülvett bennünket, Katus sírt, amikor elindultunk hazafelé, nagyon maradt volna még.
Hazaérkezés után megint csak gyors mosás, szárítás, vasalás, pakolás, és már indultunk is tovább a Balatonra. De legyen már egy következő bejegyzés témája...
És akkor következzenek a bodrogkeresztúri nyári kalandok képekben:
