Bizony ám. Így többes számban. Muszáj volt már neki esnünk a lakásnak, áldatlan állapotok uralkodtak. Szombaton aztán fogtuk magunkat, leszedtük a függönyöket, vizet engedtünk a lavorba (ezt hosszú "ó"-val kell írni??) aztán neki álltunk. Gyerekek az ablaknak, mi meg a többinek. Igaz, hogy kicsit tovább tartott, no de az ablakok csak úgy ragyogtak. (Utána pedig pikk-pakk átöltöztek, merthogy nyakig vizesek lettek a nagy munkában.)
A napok egyébként telnek-múlnak. Szerencsére most éppen mindenki szeret oviba-bölcsibe járni, komolyabb probléma nem adódik.
Elmeséltem Bencusnnak, hogy nem sokára elutazom. Próbáltam pozitívan beállítani a dolgot, és azt ecseteltem inkább, mennyi minden is fog majd történni, amíg nem leszek itthon. Na, ebből aztán az lett, hogy néha megjegyzi, várja már hogy menjek, mert akkor jön majd a Mikulás. :) Nagyon benne van a kis fejében az öreg nagyszakállú, mert ha Katus valami rossz fát tesz a tűzre, Bence egyből megjegyzi, hogy "Katus, ezt látja ám a Mikulás!" Na igen. Vagy a Krampusz...
Bebus jár úszni, és hogy dicsekedjek is egy kicsit, el kell mesélnem, hogy 3 óra után áttették a nagyok közé, akik már egy éve járnak, annyira ügyes volt. Na, olimpia 2024? Magyar vízilabda-válogatott? Hehe
Katus pedig egyre inkább igazi csajszi lesz. Itthon leginkább azzal tölti az idejét, hogy hol a hótaposóját, hol a sok számmal nagyobb majdani sportcipőjét, hol pedig a jövő nyári gumiszandiját próbálgatja, általában egy hozzá passzoló fejfedővel együtt, Ha aztán megtalálta a tökéletes összeállítást, bevonul a szobába, és szépen eljátszik magában.
