Áció, Káció, Vakáció! Ma volt a nyári szünet első napja, amit hármasban töltöttünk itthon. Nagy elánnal neki is láttunk, hogy összerámoljuk a gyerekszobát. Már akkor jutott eszembe, amikor minden játék ki volt hányva a szoba közepére, hogy amikor régen nekem volt első nap a szünetben, mindig azzal kezdtem, hogy rendbe vágtam a dolgaimat. Hja kérem, a régi beidegződések. Fogtunk egy nagy zacskót a Bebivel, és kiválogattuk a játékokat, amik már nem kellenek, hogy odaadjuk majd szegény kisfiúknak, akiknek nincs ilyen. Annyira belelendült, hogy a végén már nekem kellett lebeszélnem, hogy ne pakoljon bele minden játékot. Miután ezzel végeztünk, összeszereltük a trambulint:
Bebi ugrált, Katus meg azért élvezte nagyon, mert ideális magasságban van a felálláshoz. Miután jól kiugráltuk magunkat, felkerekedtünk, elmentünk bevásárolni, majd letanyáztunk a játszótéren. Végre Kálmán bácsi is lenn volt. (Kálmán bácsi a ház lelke, aki önszorgalomból rendben tartja a játszóteret, meg a kis parkot,) Bencust pedig a nyári szünetre fölfogadta napszámosnak:
Bencus persze nem locsolt, hanem oltotta a tüzet. Azt, hogy utána hogy nézett ki, inkább nem részletezném, de Kálmán bácsi is rászorult egy váltás száraz ruhára... Szerencsére nagy gyerekbarát az öreg, nem vette zokon a dolgot.
Katus ma sem aludt délelőtt, cserébe délután - kis megszakítással - azonban három órát! Szunyóka után felbuzdulva Kálmán bácsi sikerén én is befogtam a kölköt takarítani. Teljesen profin mosta az ajtókat, igaz utána fölmosni sem kellett, elég volt szárazra törölni a padlót a felmosóronggyal.
Katus ma megtanult integetni. Mondom neki, hogy szia, erre lelkesen integetni kezd. Nagyon jó a kedve most, hogy itthon van a Bencus, hiába úgy látszik, unta már a képemet. Este sem volt nyenyi, elmúlt 8 óra mire elaludt.
Ja, és Bencus ma pelus nélkül alszik, fel vagyunk kézülni a csőrepedésre, de hát minden kezdet nehéz...
