Tegnap reggel fogtuk magunkat, összepakoltunk, és kikocsikáztunk Biatorbágyra  friss házas barátainkhoz, no meg persze Rékushoz és Bulcsihoz. A gyerekeket már pár nappal előtte beizzítottuk így alig győzték kivárni a szombatot. Az időjárás kicsit közbeszólt, de aztán végül szép őszi hétvége lett a kiruccanásból.

Szombaton délelőtt a lurkókat kiengedtük a kertbe, ahol kb. egy percen belül megtalálták az egyetlen óriási pocsolyát, és annak szentelték minden figyelmüket. (Áldott legyen a neve a gumicsizma meg az esőruha kitalálójának!)

A legjobban Bulcsinak sikerült az álcázás, de azért még ő is felismerhető maradt.

Naív szülők azt gondoltuk, hogy délben, na jó max. 1-kor mindenki elcsendesedik, és akkor marad egy kis idő beszélgetésre, stb. De hát szülő tervez, a gyerek meg.... nem alszik. Egyik sem. Még a legkisebb sem. Katababa hősiesen kitartott, követte a nagyok minden lépését. Bulcsit ugyan megpróbálta anyukája lefektetni, de amikor még egy óra múlva  is kurjongatott kifelé a szobából, hogy "Anya, gombaaa!", akkor őt is kihozta a többiekhez. Így hát elég hamar elindultunk Budakeszire, ahol a vadasparkban szándékoztunk eltölteni a délutánt. Nekünk az Anna és Peti könyvekből ismerős volt a hely, Bencus teljes lázban volt.

"Diz iz dö begining of a bjutifúl frendsip!"

... ez meg a folytatás.

A Vadasparkban nagyon jó volt. Jó levegőn rohangáltak, Rékus meg Bence makkot gyűjtöttek az állatoknak, azzal etették őket - már amelyik kérte. Bulcsi a saját útját járta, Katus meg hol a babakocsiból, hol a kezemből szemlélte az állatokat. Az őzikék nagyon tetszettek neki, majd kiugrott a kezemből. 

6 óra volt már, mire hazaértünk. Vacsi, fürdés - együtt!!! - aztán viszonylag hamar csend lett.

 Ma délelőtt aztán könnyes búcsú után sikerült elindulni haza. Itthon még kipihenték a tegnapot, 3 óra alvás délután!!!

Végül még pár fénykép: