Fenti kérdés Kata szájából hangzik el mostanában gyakran. A bölcsiben vége van ugyanis a nyári szünetnek, de az ovisok még ráhúznak. Így történt, hogy Bencus a múlt hét elejét Balatonmárián töltötte Rékussal, Bulcsival, Bogival és kedves szüleikkel valamint nagyszüleikkel, ezen a héten pedig Tápiószentmártonban nyaral nagyival és nagypapával.
Görbült egy kicsit mindkettőnk szája, amikor búcsúztunk tegnap, de én azért próbáltam magam tartani, nehogy már én boruljak zokogva a nyakába! Bírtam is, míg ki nem kanyarodtunk az utcából, na ott aztán eltört a mécses. Fájdalmas dolog ez a szárnynövesztés...
Katus időközben folyékonyan beszél magyarul. Nem babanyelven nyomja már, hanem szép, kerek egész mondatokban beszél. Sőt énekel. Egész komoly repertoárral bír, a Mókuska, mókuska mellett szerepel még benne a Nád a házam teteje, Brumm, brumm brúnó, Tekeredik a kígyó. Viszont üröm az örömben, hogy közeledvén a 2 éves korhoz, bizony őt is elkapta a szörnyű kórság. Hiszti, hiszti hátán, nem akarom, neeeeem és társaik. Nem mondom, hogy egyszerű vele az élet mostanában. De tapasztalatból tudom, hogy elmúlik, és visszakapjuk Katust ehelyett a kis szörnyella helyett, aki most velünk lakik. Addig meg marad a próbálkozás, rábeszélés, trükközés és persze mindenekelőtt egy bazi nagy adag türelem.
