Bence és Kata mindennapjai

Katával mi mentünk ma Bencusért a bölcsibe. Azzal fogadott a Bodi, hogy hallja ám milyen jóket főzök a Katának, Bence éppen most meséli a teraszon. Kiderült, hogy azt ecsetelte éppen, hogy szombaton piacon voltunk, és a sok finomságból, amit vettünk (zöldségek, gyümölcsök) anya milyen finomakat főz a Katának. :) Hát nem édes? Még jó, hogy azt nem tette hozzá, hogy azért a Katának, mert a családban más nem eszi meg a főztömet... Remélem azt nem mesélte el, amikor nem akarta elhinni, hogy apa szülinapi ebédjét én főztem. Történt ugyanis, hogy a nagy napra én főztem a komplett ebédet. Ette is Bencuskám a húslevest kétpofára, én meg mondtam neki, hogy mennyire örülök, hogy ízlik neki, amit főztem. Erre ő: "Anya, ez a leves finom, ezt nem Te főzted." Hát ennyit a konyhaművészetemről.

Katával voltunk ma tanácsadáson. Minden okés. Nem egy hízékony a drága- 5 hét alatt 20 dekát gyarapodott. Még mindig nem érte el a 9 kilót. Nem is baj, ha nem lesz olyan óriás, mint a testvére.

Elvileg a héten kiderül az is, hogy fölvették-e a bölcsibe a Katust.

Újabb "csúnyabeszéddel" bővült Bencus szókincse. Megjegyzem ezt nem tőlem tanulta! Bejön hozzám este a fürdőbe, és mondja ám: "Anya, az előbb azt mondta egy bácsi a tv-ben, hogy nem látod bozmeg?" Csak azt nem értem, hol hallotta, amikor a tv a Minimaxra volt kapcsolva, és a Thomasban meg csak nem káromkodnak már a mozdonyok. A végén tényleg ő lesz Mocskoszájú Bencuska az oviban. Annál jobb már csak az lesz, ha majd a Kata is elkezdi, ráadásul ő majd a bölcsiseknek tart továbbképzést...

Ma nyitott a gyereksziget. Már hét elején láttam az interneten, hogy ma délután Halász Judit koncert lesz, ráadásul gyerekbarát időben, délutáni ébredés után. Be is terveztük, Bence beizzítva, nem volt gond. Igen ám, de a botor szülő nem kalkulálta bele, hogy a gyerekszigetre kivonul Budapest összes ugrálóvára plussz dodzsem, ilyen-olyan körhinta, hullámvasút stb. Szóval szegény Halász Juditnak nem volt egyszerű dolga, a verseny éles volt. Legalábbis nálunk...

Kezdtünk a kis kresz-parkban, ahol villany autókat vezethettek a gyerekek - onnantól fogva persze magasról tettek a kresz szabályokra, ami a játék lényege volt - és Bencus simán áthajtott a piros lámpás kereszteződésen. Viszont nagyon élvezte, kétszer is kivárta a sorát - látszik hogy bölcsiben szocializálódott, türelemmel várta ki mind a kétszer a sorát. Aztán jött a körhinta, apával két kör a dodzsemen - szerintem ez volt a kedvenc, aztán fél óra ugrálóvár. De nem ám csak mezei ugrálóvár, olyan, ahol-4-5 métert kell mászni egy kötéllétrán felfelé, aztán onnan lehuppani egy óriáscsúszdán. Aztán egy menet a hullámvasúton, nem félt a kiskrapek, pedig szerintem nem volt gyenge.

Végül azért Halász Juditot is hallgattunk, hamár azért mentünk ki. De az is tetszett neki, még táncolt is.

Kata ahhoz képest, hogy délután nem aludt, nagyon jól bírta, tetszett neki a nyűzsgés.

Este aztán kellően lefáradva együtt pancsiztak.

Hm... Honnan tanulja a gyerek? Sajna be kell ismernem, de tőlem. Történt ugyanis pár nappal ezelőtt, hogy Bencuska "csatornát szerelt". A gyerekszobában, az asztal alatt. Egyszer csak kimászott, megtörölte a homlokát, és komoly képpel közölte velünk: "Kurva meleg van a csatornában". Elhűltünk, de nem bírtuk ki röhögés nélkül, persze akkor már hiába mondod neki, hogy buta beszéd. Hát maximum Bence lesz az a kisgyerek az oviban, akitől a többiek a csúnya beszédet tanulják. Végül is valakitől meg kell tanulni, nem?

Katus egész jól halad az éjszakai alvásban, tegnap este már nem is ébredt fel - vagy csak mi nem ébredtünk fel a sírásra, bár ezt kevéssé hiszem - és reggel 6kor ébredt. Már csak a délutáni alvást kellene kihúzni, mert percre pontosan másfél órát alszik, és utána meg nyűgös. No, de csak szép sorjában.

Ma a bölcsibe egy nagyon okos anyuka fagyival ment a gyerekéért, a többiek meg persze látták, és nem a Bence volt az egyetlen, aki hisztivel várta apát, hogy fagyit kér... De ő is köztük volt, már a hisztisek között...

Kata nagy színésznő lesz. Elég elkezdenem énekelni a Csinibabából a "Míííaúúút", máris görbül a szája, és olyan műsírást produkál, hogy csak na. Vicces, aztán ahogy abbahagyom, ő is megvígasztalódik.

Válogattam ma fényképeket a Bencéről, mert Ibinek csinálunk búcsúzóul egy fotókönyvet a Bebiről. Íme a két gyerek nagyjából egyidős korban:

 Bencus

 Katus

Tegnap apa sokáig dolgozott. Ebből kifolyólag Katussal mentünk a Bebiért a bölcsibe és aztán hármasban ütöttük el otthon az időt.

Ha "Annaéspeti" könyvben lennénk, a tegnapi napnak tutira azt a címet adtam volna, hogy "Apa mikor jön haza??" Ez a kérdés kb. ezerszer hangzott el. Az elején még türelmes voltam, mondtam neki, hogy már aludni fogsz szívem, de én itt vagyok. Később már csak annyit mondtam, majd jön.

Katus egész jól viseli az átszoktatást. Tegnap éjszaka ugyan felébredt 3kor, de bekapcsoltam neki a macis forgót, megsimogattam a hátát, és kimentem. Szerintem mire visszaértem az ágyba már aludt. Reggel 6kor ébredt, aztán még csucsuzott egy háromnegyed órát 8tól.

Lassan át kell állni a bölcsis üzemmódra - bár egyenlőre értesítést még nem kaptunk, de azért én nagyon bízom benne, hogy fölveszik. Még három hónap itthon, aztán irány a nagybetűs...

Így szokta magát kiütni Katus estére, az elalvással nincs gond.

2009. június 2.

Még jó, hogy nem az egész gyereknapot mosta el az eső, csak a felét...

Bencével a Kossuth térre mentünk, hogy végre testközelből láthassa kedvenceit, a "víjjúús" autókat: tűzoltókat, mentőket és főleg a rendőröket. Utóbbiaknál nagyon remélte a kisfiam, hogy a rendőrbácsiknál pusku is lesz, amit ő is megnézhet persze, valamint, hogy a honvédség részéről kivonuló harckocsi tetején lévő ágyú lőni is fog. Hát nem egy pacifista a gyerek.

De aztán kiderült, hogy egyenlőre inkább csak messziről szereti szemlélni az ilyen autókat, mert se a harckocsiba, sem pedig a rendőrautóba nem akart beszálni, pedig itt még a szirénát is megnyomhatta volna.

Viszont a kvadra minden további nélkül felült - na jó, második próbálkozásra, az elsőnél éppen akkor szállt inába a bátorsága, amikor ő került volna sorra. Egy jó fej bácsi vitte két kört, és amikor megálltak, kissé felháborodva kérdezte az én kisfiam, hogy "Miért álltunk meg?"

Aztán amikor dél körül már nagyon kezdett esni az eső, elszaladtunk a Jászai térre, a mekibe, aminek a Bencus úgy örült, mintha legalább valami 5 csillagos étterembe mentünk volna.

Katusbabus addig a nagyival volt otthon, és egy cseppet sem hiányolt bennünket, jól el volt a két Kata.

Bence gyereknapra kapott végre egy puskut. Hát mit mondjak, régi vágya teljesült, azóta le sem teszi. Katus meg egy hempergőhengert, egyenlőre ugyan nem igazán érdekli, de bízom benne, hogy neki is elnyeri majd a tetszését az ajándék.

Nagyi tegnap délután hazament, ez a Bencét mindig megviseli, de aztán apa összeszerelte az autópályát, amivel kemény 5 percig játszottak is, de végül a figyelmét sikerült elterelni.

Tegnap este elkezdtük meggyőzni Katust, hogy egy 8 hónapos nagylány már nem kel föl éjszaka-hajnalban enni. Ő ez ellen hajnali negyed 5 és 5 között egészen hangosan tiltakozott, de persze számítottunk az ellenvéleményre, és Bencét a hálóban fektettük le. Végül mi győztünk - tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy ütközet volt, a végső csata még nem dőlt el - és Katuskát reggel háromnegyed 7kor úgy kellett felébreszteni. :)