Hát újra itthon vagyunk egy hét után. Mindenki örült mindenkinek, Főleg Katababa a szobájuknak. Kurjongatva közelített a fiókhoz, amit ki szokott rámolni, és nagy elánnal neki is látott.

Az út Egerszegről nem volt egy leányálom, mert Katuska új szokásához híven, háromnegyed óra után felébredt. Kb. fél óráig elnézelődött csendben, de aztán elég hangosan kezdett méltatlankodni, ergo Bebi sem aludt sokat. Az autópályán aztán egyszer megálltunk, elmentem pisilni is. Azért annak is meg van a maga varázsa, amikor a gyereked rád nyitja az ajtót a pisilés közben, és mindezt kb. 3 család nézi végig, mert persze a WC pont szemben van a parkolóval. És naná, hogy a rokkant WC-be mentem be, ahol az ajtót nem éred el... Na mindegy, legalább ilyet is átéltem már. Amikor újra elindultunk Katus újra rázendített, de Bebinek sikerült kicsit felvidítania, végül Martonvásárnál elaludt.

Este Bencus majdnem búcsút vett végleg a cumisüvegtől, át is öntöttem a tejet egy bögrébe, de végül két-három kortyot ivott belőle, a többit inkább most nem kérte. Katus olyan fáradt volt, hogy arra sem ébredt fel, amikor beriasztott a bébiőr, mert rosszul volt beállítva, ráadásul a fürdőben voltunk mindannyian, és elég sokára hallottuk csak meg. De Katuskát nem zavarta, mert még csak a fejét sem emelte fel.

Ma éjszakától újra mindenki a helyén alszik, átszoktatás lezárult, Katus már nem ébred fel éjszaka, Kukimizériának is vége. Lehet hogy újra jönnek az átaludt éjszakák...?