Nagyon meleg van. Nehezen viseljük. Katus még viszonylag jól el van, de nem akar nagyon lent lenni, ki nem állhatja, ha süti a nap.
Bencusék is egész nap egy szál gatyában rohángálnak az udvaron, ebből kifolyólag aztán olyan retkesen jött haza, hogy még a hóna alatt is koszos volt. Pláne, hogy este még elmentünk fagyizni, meg megnézni, hogy mekkora a Duna. Nem nagyon értette, hogy miért nem tudunk lemenni a kavicsdobálós helyünkre. Az ugyanis víz alatt van. Szerencsére azért kavicsokat így is találtunk. Hazafelé motorral jött, és nem igen érdekelte, mi merre járunk, hátra sem nézett, úgy tépett előre. Aztán persze jól leszidtuk, nézett csak nagy kutya szemekkel. De este odabújt hozzám, és azt mondta: "Anya, bocsánat, hogy úgy előre mentem." Naná, hogy meg volt bocsátva.
Este együtt fürödtek a lurkók, a változatosság kedvéért most nem a kukimosás miatt volt cirkusz, hanem a körömvágás miatt. Teljes átéléssel ordított, amíg a lábán vágtam a körmöket, de azért hősiesen odanyújtotta.
Katus ma rájött, hogy ha a nappaliban odakúszik az asztalhoz, akkor fel tud kapaszkodni, és térdre állni. Így apa vonatos újságjait is sokkal jobban eléri, és meg is tudja enni... Bezzeg a sóska nem ment ennyire, amit vacsira kapott.
Aki hiányolná a Dunaegyházi képeket, nyugodtan adresszálja Zozinak. :)
