Mai napunk egyértelműen Kálmán bácsiról szólt, ő volt ma a király. Kezdtük azzal, hogy ahogy a csipáját kinyitotta reggel, Bencusnak csak egy kérdés körül forgott a kis agya: Mikor megyünk le a játszótérre? És vajon Kálmán bácsi ott lesz-e. Kálmán bácsi persze minden nap ott van, úgyhogy gond nem volt. Előtte viszont el kellett végezni a házimunkát: gyorsan lekapkodtuk a függönyöket, kimostuk, ablak pucolás, függyöny vissza, ebéd főzés. Bencus segített, így hamar végeztünk. Katus pedig úgy gondolta, rendet rak apa fehérneműi között:
Miután ezzel is megvoltunk, startoltunk le a játszótérre, ahol szerencsémre már ott volt Kálmán bácsi is. Ma kertészeti továbbképzésként gyepszőnyeget fektettek Bencussal. Bebe tekerte ki, és locsolta meg taposta be a helyére. Aztán persze a kert többi növényét is meglocsolta, amiért azok igen hálásak lehettek, főleg, hogy inkább a magasban lévő leveleket locsolta, mint a gyökerüket. Tett is egy életre szól felfedezést: "Anya, ez a víz leesik!" Heuréka!
Ebéd után sikerült a két lurkót délben ágyba dugni, és volt 2 szabad órám, amit romantikusan eltöltöttem a felhalmozott vasalnivalóval. Katus viszont - és most figyeljetek! - majdnem 3 órát aludt! Csecsemő kora óta nem aludt ennyit egyhuzamban napközben. Ébredés után magyar-szerb vízilabda meccs ment a tv-ben. Lehet, hogy Bencusban elültettem a szerb-gyűlölet magvait. Ordítva szurkoltunk, Kata is rázta az öklét, aztán amikor a végén sajnos kikaptunk Bence egyszerűen nem vett tudomást róla, és egész délután annak örült, hogy nyertek a magyar fiúk. Hm...
Miután apa hazajött, újra lementünk a játszótérre, ahol Kálmán bácsi ezúttal sutba dobta a fűnyírót, és beállt focizni, meg fogócskázni.
A kád ma este is majdnem eldugult, annyi homokot loptunk a homokozóból. :)
