Arra már nem emlékszem, hogy itt a blogon is dicsekedtem-e mostanában azzal, milyen tündér is lett az én kisfiam. Semmi hiszti, szófogadás, önállóság stb. Nos, hm... A helyzet az, hogy hiszti most sincs, önálló is a szentem - talán egy kicsit túlságosan is az. Ami viszont a szófogadást illeti, hát az hogy úgy mondjam, nem jellemző. Csak azért is csinál valamit, vagy persze csak azért sem. "Bencus, mossál, kezet, utána vacsi!" "Neeem, előbb vacsi, és utána mosok kezet!" Meg ilyenek. Lényeg, hogy minden fordítva történjen, mint ahogy azt a kedves szülő elképzeli.
A múlt hét ennek jegyében telt nálunk. Hol több, hol kevesebb türelemmel viseltük a nagyságos urat, főleg, hogy mindehhez felvesz néha egy olyan pofaberendezést, hogy az embernek a bicska kinyílik a zsebében...
Katus aranyos, bár egy kis hisztiért ő sem megy a szomszédba, de legalább az ő szintjén ez még kezelhető.
Szombaton meglátogatott bennünket Rékus és Bulcsú, kedves szüleivel. A lakást pillanatok alatt felforgatta a 3 gyerek - Katus nagyon szkeptikusan csak az ajtóból nézte, mi is történik a gyerekszobában. Bulcsi ezúttal nem húzta Katus haját, helyette viszont minden létező tárggyal szerette volna fejbe fágni. Valamint az összes játékot elszedte tőle.
Bencus bírkózni akart Gigivel, de mondtam neki, hogy nem lehet, mert a pocakjában ott van egy pici baba. Mi volt erre a válasza a drágának? "Már megint??"
Katus meg átment pókemberbe. Mindenhová felmászik. A tegnapi délutánt azzal töltötte, hogy a szobájukban az egyik székre fölmászott, majd arról le, aztán a másikkal ugyanezt. Elüldögél az asztalnál, pakolgatja a kockákat, majd átül a másikra és folytatja a tevékenységet tovább.
Fényképekkel sajnos el vagyok maradva, de majd igyekszem a héten csinálni egy fotós bejegyzést az elmúlt hetek képeivel.
