Pénteken délután újabb karácsonyi ünnepségre voltunk hivatalosak, de most úgy igazából. Meghívóval, ajándékkal, mindennel, ami kell. A Katica csoport ünnepelt ugyanis az oviban. Nagyon hangulatos volt, gyertyát gyújtottunk, körül ültük az asztalt, a gyerekek elmondták a verseket, amiket tanultak. Előző nap még mézeskalácsot is sütöttek nekünk - más kérdés, hogy végül az egészet ők falták fel.

Katus is nagyon élvezte a dolgot, főleg ahogy a nagyok énekeltek.

De a hétvége fő attrakciója mégis csak szombaton délután jött el. Neeem, most nem arra gondolok, hogy hirtelen leszakadt az ég, és Budapestet ellepte a hó, hanem hogy Kálmi szülinapi bulijába voltunk hivatalosak. Apát meg Katát otthon hagytuk, és elindultunk a KALAND felé. Igaz, kicsit messze sikerült csak parkolni, és sétálni kellett vagy 10 percet a szakadó hóban, és azt sem említem meg részletesen, hogy útközben Bencusra rájött a kakilás, de szerencsére sikerült elterelni a figyelmét, és azt sem részletezem, hogy hogyan cipeltem a 20 centis hóban, miközben szakadt rólam a víz. Lényeg a BULI. Kálmi is nagyon izgatottan várt már minket. Jól sikerült nagyon az este, Kálmán apukája elmehetne simán animátornak, úgy lefárasztotta a gyerekeket. Volt minden, ami kell: lufi, ugra-bugra, rohangálás, torta elfújhatatlan gyertyával. Szerencsénkre Domiék hazafelé elvittek bennünket az autóig, így megúsztam a cipelést.

A másik nagy esemény az volt a hétvégén, hogy végre belátható közelségbe ért a karácsony. Mézeskalácsot sütöttünk, ami kevésbé szép, ám annál finomabb lett.

Vasárnap délelőtt aztán kicsit élveztük is a havat. Bencussal lementünk, hogy építünk hóembert, de sajna a hó nem tapadt, így maradt a hóangyalka, meg a futkározás.

Az ajándékba kapott fotelek - merthogy Bencusnak is hozott egyet Anita Jézuskája - változatlanul nagy kedvencek, ezekben indulnak a napok. Valahogy így: