Tegnap délután volt a búcsúuzsonna - Bencus szerint bulcsúuzsi - a bölcsiben. Volt bábszínház, meg a gyerekek is csináltak egy kis műsort. Szerencsére elkészült Ibi fotókönyve, nagyon meg volt hatva tőle. Nosztalgiáztunk egy kicsit, hogy milyen volt az elején Bencus, amikor még szőnyegfóbiája volt, és ha Ibi letette a többi gyerek közé a szőnyegre, üvöltött, mint a fába szorult féreg. Ibi csak úgy tudott kiosonni wc-re, ha a másik Ibi addig elterelte a Bebi figyelmét. Nagyon rá volt kattanva Ibire. Mondjuk még most is felcsillan a szeme, ha az Ibi van bennt reggel.
Bencus ilyen kicsi volt, amikor bölcsis lett:
Katuci kicsit taknyos, de mintagyerek lévén, ezt is egész jól viseli. Eszik, alszik, nem nyűgösködik, csak ha le kell szívni az orrát.
Tegnap séta közben összetalálkoztunk egy nénivel. Nagyon mosolygott a Katára, kicsit lassítottunk, szóba elegyedtünk. Kérdezte mennyi idős, de már láttam az orrán, hogy igazából mesélni akar valamit. Mondja is ám, hogy az ő unokája most 2 hetes, és mintha vízcsapot nyitottak volna meg, csak mondta, mondta. Még szoptatási tanácsokat is kért. :)
