Viszonylag simán indult a napunk, eltekintve attól az apróságtól, hogy Bencus fél ötkor ébredt arra, hogy viszket a szúnyogcsípése. Aztán persze már nem is aludt vissza. Elmentek a bölcsibe, Katus is visszafeküdt, minden szépen alakult. Amikor felébredt, mentünk az erkélyre pancsizni. Élvezte...egy darabig. Kb. pont két percig, aztán ki akart jönni.
Erre fél tízkor hívnak ám a bölcsiből, hogy Bencusnak fáj a hasa, menjünk érte. Zoli hazahozta, aztán ment vissza dolgozni.
Szegényem, gondolom tegnap a strandon a nagy búvárkodás közben benyelt valami bacit, aztán attól van rosszul. Lázas is, és mostanában olyan makacs a láza, hogy nagyon nehezen tudjuk csak levinni. Adtam neki Nurofent, de csak nagyon lassan hatott és nem is tartott sokáig.
Szerencsére azért aludtak délután mindketten egy nagyot, utána viszont kezdődött a buli. Megint láz, hányás, hasfájás. Katus nagyon sajnálta a tesóját.
Délután api hozott egy másik fajta lázcsillapítót. De sajna annak nem nagyon jött be az íze, újabb rókakoma, könyörgés, fenyegetőzés. Semmi eredmény. De a hangulata azért már jobb volt. Viszont estére megint felment az a fránya láz. Jött hát az újabb könyörgés, hogy vegye be a gyógyszert, aztán pedig hűtőfürdő. De persze az sem használ úgy, ha nem hajlandó beleülni, így a végére maradt a rettegett kúp. Végül aztán nem volt olyan vészes, mint amennyire félt tőle. Remélem azért az leviszi a lázát és alszik (-szunk) egy jót éjszaka.
