Nagy napra virradtunk ma. Bencus olyan régen rágta már a fülünket, hogy "Mikor megyünk már el a Vidámparkba?", hogy ma elmentünk. Igaz csak kettesben, mert ugyebár lévén kétgyerekes szülők, nem egyszerű megoldani a másodszülött leánygyermek felvigyázását. Így apa meg Katus eltranszportáltak bennünket a Vidámparkba, ők pedig csaptak egy görbe napot kettesben.
Szerencsére nem sokkal 10 előtt értünk oda, és így túl sokat nem kellett várni. De az az arc, amikor végre benn voltunk, minden pénzt megért. Ugrált, sikongatott. Azt sem tudta hirtelen, mivel kezdjük. Végül a dodzsemnél kötöttünk ki. "Anya, majd nekidöccenünk másoknak? Anya, bennünket nem csíp el senki?" Naná, kisapám, nyugi, amíg anyád kezében a kormány. Mentünk, mint a meszes, mi voltunk a pálya ördögei, mindenkinek nekimentünk, anya kiélte a pesti forgalomban összeszedett frusztrációit. Nagyon jókat rötyögtünk.
Aztán ültünk még a Kukomotívon vagy százszor (gyerekhullámvasút), a nagy hullámvasútra nem sikerült rábeszélnem, pedig minden praktikát bevetettem, rábeszélés, könyörgés, zsarolás, de semmi nem vezetett eredményre. Viszont az autós körbe-körbén ült vagy ezerszer, az összes kiskocsit kipróbálta.
Azért néha felült másra is. Van egy nagyon jó pofa kis kézi hajtány, amivel végig lehet menni az egész Dzsungelparkon (ez a Vidámpark új gyerekrésze). Ez nagyon tetszett neki, annak ellenére, hogy keményen meg kellett dolgoznia, nem kis munka tekerni azt az izét. Ült még az új kis motoros kormányozható gumicsónakokban, és egyedül sikerült a gyerekdodzsemet is vezetnie.
Az eső lába egész nap lógott, végül kettőkor elfogyott a szerencsénk, és leszakadt az ég. Egy darabig álltunk egy fedél alatt, de amikor úgy tűnt, kevésbé esik, elkezdtünk rohanni, és fölszálltunk a földalattira. Benyón volt szerencsére esőkabát, de persze magamnak nem vittem semmit, így amikor hazaértünk még a bugyim is vizes volt, ráadásul a metrótól hazáig cipeltem, mert egyszer csak elém állt, és azt mondta "Anya, sajnos nem tudok többet sétálni, mert elfáradtam!" Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz, hogy a szakadó esőben cirkuszolni kezdjek, így a legegyszerűbb megoldást válsztottam, felkaptam és hazaszaladtunk.
Katus is jól elvolt apával itthon, elmentek vásárolni, játszottak, aludt is egy nagyot. De azért délután nagyon örült nekünk, amikor felébredt. Ma végre nem fél 10-kor feküdtek, már 8kor csucsuzott mindenki. (Én is majdnem...)
