Ma reggel 7 előtt megjött apa, úgyhogy nagy volt az öröm, éppen akkor ébredtünk. Szegény nagyon álmos volt, úgyhogy délelőtt hagytuk aludni, mi meg kivonultunk a játszótérre, ahol Bebi egy félórai rohangálás után megunva az egészet, leheveredett az árnyékba pihenni.

A délutáni alvás után zajlott le a következő párbeszéd köztünk. Éppen fagyit ettünk, persze Benyó fél adagja a pólóján landolt. Mondtam neki, hogy nem kap másikat, erre ő :"Na, majd megkérdezzük a főnököt." "Miért, ki a főnök?" "Hát a Zozi" - hangzott a válasz. Ezt megkaptam.

Délután aztán apával kimentünk a játszótérre (mármint nem csak Zoli meg én, a gyerekeket is vittük). Legnagyobb szerencsénkre, ott volt Oli, aki egy hasonló kaliberű kisfiú, mint Bence. Először kincset kerestek a homokozóban, aztán miután félig elásták magukat, nekiálltak futni. Egy kislány - Anna - is beállt, vagy egy órát rohangáltak a játszótéren. Benyó mikor elfáradt, nem akarta elrontani a játékot, erre kitalálta, hogy a többiek fussanak csak tovább versenyt, ő meg majd indítja őket. A trükk bevált.

Katusnak mára semmi baja, a lázat meg a nyűgösséget elfújta a szél, úgyhogy ő is kihintázhatta magát, és még homokozott is.

Este aztán fürdés után bevette magát szokásos helyére, a nappaliban az asztal alá:

Este hajmosás is volt, utána szépen megfésültem, belőttem a frizkót, de ez itt már nem annyira látszik.

Bencus pedig pörgött még egy kicsit, de hála az atyai tekintélynek, 8kor elvonult aludni.