"Hej óvoda, óvoda,
de sok gyerek jár oda..."
Hát ovisok lettünk. Nagy izgalommal indultunk reggel, bár szerintem én idegesebb voltam, mint Bebi. Tartottam tőle, hogy az egész nyári ovi emlegetés ellenére, azért az utolsó pillanatban meggondolja magát, és cirkusz lesz. De nem volt. Nagy vidáman öltözött egyedül (!), elvégre ő már óvodás, igaz a cipője kacsalábra sikerült, de sebaj. Anikó óvónéni már várt bennünket, szépen beslattyogott vele, hátra sem nézett. Amikor utána mentünk a szobába, hogy beszéljünk az óvónénikkel, már javában játszott.
Délután pedig beszélt, beszélt, beszélt. Mesélte, hogy mi minden történt, milyen szuper játékok vannak az oviban, mit mesélt az Anikó néni.
Katus pedig mindeközben olyan nyenyere volt, hogy már nem tudtam mit kitalálni neki. Hiába volt minden. Labda, csúzda, hinta, semmi nem tetszett. Csak kézben volt jó. Ja, kérem, két hét nagyi után...
Délután azért, amikor hazahoztuk a fiúkat, helyre állt a rend. Ha Bebi benn volt a szobában, minden oké volt. Amíg meg nincs itthon, marad a nyenyere.
