Bencusnak van az oviban egy barátja, Kámi. Kámi születése óta siket, hallókészüléke van, beszélni is csak most tanul, pedig 4 éves lesz decemberben. Már bölcsibe is együtt jártak, és már akkor is nagyon jóban voltak. Most pedig az oviban valahogy még szorosabb lett köztük a barátság. Anikó óvónéni már az első nap mondta, hogy mindig együtt játszanak, elválaszthatatlanok. Ma korábban értem oda egy kicsit, éppen indultak ki a kertbe, és Bencus nem akart még hazajönni. Maradtunk hát, így legalább volt időm beszélgetni kicsit Anikó nénivel. Elmondta, hogy Kámi csak Bencuson keresztül kommunikál, mert Benyó az egyetlen a csoportban, aki érti a beszédét, valószínüleg ezért nem mozdul mellőle, vele érzi magát biztonságban. Bencus meg az aranyszívű teljesen természetes módon fordítja, amit Kámi mond. Nem is kellett kérni rá. Igazán büszke vagyok az én nagyfiamra.
Ám, hogy ne emelkedjünk patetikus magasságokba, álljon itt a mai nap gyöngyszeme:
Fürdés után éppen törölgöttem Bencust, amikor odahajolt hozzám, és nagyon komolyan, kicsit feszengve azt kérdezte: "Anya, ugye olyat nem mondunk, hogy picsa?" "Nem kisfiam, az nagyon csúnya beszéd. Ki mondta ezt neked?" "Hát az oviban az Ádám." "Akkor mondd meg az Ádámnak, hogy ha legközelebb ilyet mond, akkor elviszi a bagoly a nyelvét!" (Majdnem azt mondtam, hogy a rézfaszú bagoly, hogy félelmetesebbnek tűnjön, de inkább módosítottam...) Hát kiváncsi leszek, hogyan folytatódik a történet.
Katussal ma Biatorbágyon voltunk egy utolsó ilyen kiruccanásra, mielőtt elkezdődik a bölcsi. Nagyon jól éreztük magunkat. Bulcsi meg Katus nagyon megtalálták a hangot. Eltekintve a kezdeti nehézségektől, amikor Bulcsi elvette Katustól a kiszemelt játékokat, nagyon jól ment minden. Már a haját sem húzza, ellenben puszilgatja. Ám legyen, végül is jó családból való legény.
Végezetül néhány lemaradt fénykép:
Katus Mikulássapkában Reggeli mesenézés
"Hogy csinálod Bebi? Áháá, ütögetni kell jó erősen. Megy ez nekem!"
