Hiszek abban, hogy két kis ivadékunknak nem nagyon adhatunk többet, mint gyökereket és szárnyakat. Ezért is az idézet a bal felső sarokban. Na, ma az első pihéket ragasztottam Katus szárnyaira. Ma voltunk ugyanis először a bölcsiben. Vidáman érkeztünk, régi kedves ismerősök vártak bennünket, akik már alig győzik kivárni, hogy Katust is lehessen gyagyázni. Anno Bencus is többet volt a Zsuzsi - az igazgatónő - irodájában, mint a szobájukban. Azt hiszem Katusra is hasonló sors vár. Benyó fényképe még most is kinn van a Zsuzsinál. Na szóval. 3 kisgyerek volt összesen a csoportban, zajlik a beszoktatás. Leültünk a szoba közepére a szőnyegre, Katus először bőszen ölelte Lencsibabát, de aztán pár perc múlva elkezdte mutogatni, hogy mi minden csoda van a falon. Aztán szépen elkezdte módszeresen felfedezni a játékokat. Közben egyszer sem keresett, ellenben a többi kisgyerekkel ismerkedett.

Fél 10-kor gyümölcslét hozott Tündi (Bence csak Tundi-nek hívta), és láss csodát, Kata POHÁRBÓL elfogyasztott vagy 2 decit. Éppen előtte ecseteltem, hogy sajna nem hajlandó pohárból inni, pedig tud, mert párszor már bemutatta itthon is, de aztán mindig sírva tiltakozott a pohár ellen. Na, ehhez képest a bölcsiben úgy ivott a pohárból, mint aki mindig ezt csinálta. (Aztán itthon is eltettem szépen a cumisüveget, és elővettem egy helyes kis műanyag poharat, azóta abból iszik itthon is.)

Tízórai után még kimentünk a teraszra, hogy kicsit ismerkedjen a környezettel, aztán szépen hazajöttünk. Holnap folyt köv.

Délután aludt egy nagyot, aztán hazahoztuk a fiúkat is. Este közös fürdés után mindkét lurkó hamar kidőlt. Katus már fél 8kor, Bebi pedig 8 előtt kicsivel már aludt, mint a bunda.