Mozgalmas hétvége van mögöttünk. Tegnap hazajött nagyi Svájcból, Bencussal mentünk ki elé a Keletibe. Éppen berohantunk, amikor már jött is nagyi, örülés, puszi, hazamenés. Délután nagyot játszottunk, meg játszótereztünk, ahol végre Bencus találkozott Kálmán bácsival és locsolhatott megint. Zozi apránként dobálta ki a száraz cuccot. Először csak gatya kellett, aztán póló végül zokni és cipő is...
Ma délelőtt pedig metszeni tanult Bencus Kálmán bácsitól. Nagyi hazament ebéd után, de ezúttal nem volt sírás, mert láthatáron volt a következő móka: kirándulás Eráékkal a Népszigetre. El is indultunk, meg is érkeztünk, ezzel még nem volt semmi baj. A kecskéket is megettük szépen, örültek nekünk nagyon.
Katus hol a kezemben, hol Ercsa nyakából szemlélte a világot.
Aztán amikor a kecskék már telerakták a hasukat, az az ötletünk támadt, hogy lesétálunk a Dunához kis kavics dobálásra. Nem is lett volna semmi baj, ha Bencus nem szenved megint szelektív halláskimaradásban. Az elején még édesen dobálták a kavicsokat, ugrándoztak Lilkóval, minden rendben ment. de egyszer csak megindult egy sártenger felé, én üvöltöttem, hogy álljon meg, de nem így történt....
A következő pillanatban lábszárközépig süllyedt a mocsárban. Aztán ettől annyira megijedt, hogy leült, így már a feneke és a keze is csupa sár volt. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. Szerencsére nem esett komoly baja az ijedtségen kívül, gatyát, cipőt meg kimostam.
Íme mindez képekben:
.jpg)
Ezután persze kénytelenek voltunk hazajönni, Bencegyerek gatyára vetkőztetve, mezitláb.
Azért itthon még készült néhány vidám kép:
