Ma elvesztettük Katus bohócát. Valahol félúton a bölcsi-ovi és az autó között. A szívem szakad meg, ha nem lesz meg holnap, Katus nagyon szereti "Bo"-t, a bölcsibe is mindig visszük magunkkal. Még bízom benne, hogy meglesz. Hülyeség tudom, de úgy fáj érte a szívem, mintha nem is tudom mekkora nagy értéket vesztettünk volna el.

Katus még nem kereste szerencsére, de éjszaka ha felébredt, mindig a bohócot szoktuk neki felhúzni zenélni, az megnyugtatta és visszaaludt.

A legnagyobb baj, hogy úgy látszik Bohóc pótolhatatlan, ugyanis Németországból való, és egyenlőre nem találtunk ilyet a neten.

Egyébként minden rendben nálunk. Zajlanak a szokásos hétköznapok. Ma volt az oviban az első sakkóra. Bebi viszont nem fog járni, ugyanis 5 perc után kijött azzal, hogy ez neki nem tetszik. Kérdeztem miért nem, erre nagy nehezen kibökte, hogy a néni felvett valamilyen maszkot, és ő attól nagyon félt. Nem tudom mi köze egy maszknak a sakkhoz, viszont Bencus így nem fog sakkozni, legalábbis egyenlőre nem. Ha majd később meggondolja magát, újra kezdheti.