Hát eljött végre, sőt sajnos nagyon gyorsan el is múlt. Pedig mennyit vártunk rá, mennyit készülődtünk, sütöttünk, főztünk. De hát a Karácsony már csak ilyen.
24-én délelőtt szépen befaragtuk a fát, illetve Zozi - Bencus pedig nagyon lelkesen segített, hordta ki a szerszámait, hátha apa azokkal könnyebben boldogul. Aztán a fa díszítésénél is nagyon lelkes volt még, igaz minden díszt egy helyre rakott, de apróságokra mi nem adunk. Katus is figyelte az eseményeket.
Ebédre megettük a hagyományos mákos gubát - Katus csak gubát mák nélkül - és még arra is sikerült rávenni őket, hogy aludjanak, mert addig úgysem jön a Jézuska. Bencus mondjuk nem aludt sokat, egy óra múlva már jött is elő és onnantól fogva kb. 20 percenként hangzott el a következő mondat: "Jaj, én már annyira várom, hogy mit hoz nekem a Jézuska!" Fél 4 körül aztán mindenki szépen felöltözött, és bevonultunk a gyerekszobába, nehogy elijesszük a Jézuskát. És egyszer csak megszólalt a Mennyből az angyal, a csillagszórók égtek a fán, a gyerekek pedig teljes extázisba estek, mert az ajándékok is ott voltak immár a fa alatt...
Volt ott minden, amit csak kértünk a Jézuskától: Lego, kutyus, társasjáték, mesekönyv, pókemberes pulcsi, póló, gyönyörűszép tuppi kalap edények, stb.
A vacsi is nagyon fincsire sikerült, a halászléből legnagyobb meglepetésünkre mindkét gyermek jóízűen belakmározott.
Bebe este addig maradhatott fenn, ameddig csak akart - negyed 11ig bírta, cserébe másnap viszont 8ig aludt, ami nála abszolút rekord.
Karácsony első és másnapja mi mással telhetett volna, minthogy játszottunk az új játékokkal.
