Hát végre! Nagyon vártuk, és ma úgy tűnik meg is érkezett a TAVASZ!!! Ennek megfelelő a gyerekek hangulata is. Mintha zsizsik bújna a seggü fenekükbe esténként. Úgy rohangálnak egymást kergetve a lakásban, hogy öröm nézni. Katus is felvette a ritmust. Mit felvette, lassan ő diktálja! Ha a nagy rohangálásban esetleg Bence elfárad, és ledől valahová tankolni a takijával, Kata már visítja is, hogy Bebeeee, gyeleee!
Most hogy túl vagyunk a járni tanuláson, Katus egyértelműen a beszédfejlődésen dolgozik. Hosszú mondatokban beszél már, szépen hangsúlyoz is, az artikulációja sem rossz... csak éppen nem értjük, mit mond. Vannak szavak, amik már jól mennek, és láthatóan az sem zavarja, ha nem mindig arra reagálunk, amit mondott. Szépen elbeszélgetünk már.
Bencuson pedig egyértelműen mutatkoznak az "Ádám-megvonás" jelei. Az óvónénik ugyanis a fejükbe vették, hogy Ádám (a ROSSZGYEREK az oviban) nincs túl jó hatással Bencére, és határozottan szétválasztották őket. Nem játszhatnak együtt, semmit sem csinálhatnak együtt tulajdonképpen. (Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom.) Szóval így egy hét után egyértelműen látszik a javulás. Nem kajla, nem eszetlen a gyerek.
Katus elkezdett fogat mosni. Persze egyenlőre fogkrém nélkül, de nagyon jól megy neki. Mondjuk nem kellett sokáig győzködni, egyszerűen a kezébe adtam egy fogkefét amikor Bencus éppen mosta a fogát, és ő szépen leutánozta. Íme:
Bencusnál mostanában megint nagyon menők a tetoválások. A hétvégén, miközben Rékus és Bulcsi vendégeskedett nálunk kedves szüleivel, magát nem zavartatva egy szál trikóban mutogatta csupa izom felső testét, amelyen persze hogy ott volt a tetkó:
Katus szépen eszik már egyedül, na persze ha éppen olyan kedve van...
.jpg)
