Hűha, mennyi minden történt az elmúlt héten! Először is újabb taggal bővült a csapat, megszületett Bogibaba, Rékus és Bulcsi kishúga, Isten hozta itt nálunk, nagyon vártuk már.
Hétvégén nagyi volt nálunk, telefonon beszélt Lacusékkal Svájcban, innentől kezdve pedig Bencus azért volt szomorú, mert hiányoznak neki a Lacáék. Mostanában mindig talál magának valami szomorkodnivalót. Amikor este fürödtünk, megkérdezte tőlem, hogy mikor lesznek a Lacáék nyugdíjasok. Mondtam neki, hogy még sokára, de miért? Erre ő: mert akkor ők is ideköltöznek majd Budapestre. :) És egyébként is, miért építették ezt a Svájcot ilyen messzire, miért nem csak oda, ahol a nagyiék laknak (Egerszegen), akkor gyakrabban találkozhatnánk velük. Hát ilyenek töpreng mostanában.
Esti program: rohangálás. "Bebe, gyeleee!" "Kataaa, hagyjááááál!" Ilyesmiket lehet ilyenkor hallani.
Kaptunk Eráéktól egy frankó gumicsizmát, amit Katus szombaton reggel mindjárt fel is próbált pizsamára, aztán nem is volt hajlandó levenni, abban parádézott.
Teregetni is szokott segíteni a kis drága, általában abban merül ki a tevékenység, hogy valamilyen ruhaneműt a fejére biggyeszt, a lejjebb látható képen éppen Bencus gatyájában billeg.
Az erkélyre újra kitettük a hintát, amiben tavaly olyan jókat szunyókáltunk Katussal délelőttönként, hát most már ketten randalíroznak benne, és én inkább nem kockáztatom testi épségemet azzal, hogy beülök közéjük.
