Nem csak az időjárásra jellemző ez mostanában, hanem ránk is. Folyamatos hullámvasúton ülünk, pedig nagyon hiányoznak már a megszokott szürke kis hétköznapok.
Múlt hétvégén Halason voltunk, ott is aludtunk, mindenki nagyon jól érezte magát. Pláne, hogy Lacusékkal is találkoztunk. Bencus nagyon boldog volt, azóta megint napirendre került a téma, hogy mi mikor költözünk Svájcba. Aztán amikor felsoroltam neki, hogy ki mindenkit látna csak nagyon ritkán, ha mi Svájcba költöznénk, akkor azért visszavett a lendülete.
De a múlt hét hullámvölgyének mélypontja csütörtökön jött el. Gyanútlanul ténykedtem az irodában, amikor csörgött a telefon, és Anikó óvónéni hívott kétségbe esetten, hogy azonnal jöjjünk Bencéért, mert erős fejgörcse van, szédül, nagyon sír és nem tudnak vele mit kezdeni. Persze halálra váltan rohantunk mindketten, tűzés a Madarász utcai kórházba, ahol is a belgyógyászaton alaposan megvizsgálták. Utána vérvétel - lefogni azért nem kellett, de szerintem az egész kórház hallotta, hogy ő ugyan ezt nem akarja - majd hazaküldtek bennünket azzal, hogy másnap a szemészeten folytathatjuk a tortúrát. Ezt Bencusnak talán nem kellett volna hallania, mert attól a pillanattól kezdve nem is a feje fájt, hanem a szeme. De annyira, hogy sírt. Így utólag leírva persze egyértelműnek tűnik a dolog, de én akkor nem voltam sem élő, sem holt. Naná, hogy a legrosszabbra gondoltam...
Aztán szerencsére másnap a szemészeten sem találtak semmit és a véreredmények is tökéletesek lettek, Bencus panaszait is elfújta a friss tavaszi szellő. És egész hétvégén elő sem kerültek, szívből élveztük a gyereknapot vasárnap a ligetben (lásd a képeket lent) és szombaton az ikreket, akik látogatóban voltak nálunk egész nap. Nyoma sem volt sem fejfájásnak, sem szemfájásnak. Persze nem akarom elbagatellizálni a dolgot, én hiszem, hogy fájt a feje meg a szeme. De hogy itt valami nem stimmel, az is tuti. Így most marad a konzultálás a doktor néninkkel és valószínűleg egy pszichológus, aki remélhetőleg kihúzza belőle valahogyan, hogy mitől produkál ilyen tüneteket mint most ez, vagy a múltkor a hasfájás és a hányás.
Közben Katusnak pedig valószínüleg nap-allergiája van, csúnya piros foltok jelennek meg a bőrén, ha huzamosabb ideig napon van.
Szóval nem unatkozunk, mindehhez jön még az is, hogy Zozi is, én is dögrováson vagyunk, nem bírunk kikeveredni a náthából egy hete.
Na de félre a panasszal, éljen az optimizmus, ugyanis minden görbe kiegyenesedik egyszer.
És akkor jöjjenek a fényképek a gyereknapról:
