Tegnap kölcsönkértük Lilit, majd fogtuk magunkat és kimentünk Biatorbágyra, hogy meglátogassuk a barátokat. Szerencsére Lilit cseppet sem viselte meg, amikor elköszönt apukájától, sőt vidáman integetett neki az ablakból.
Délelőtt testületileg kivonultunk a játszótérre nem mindennapi látványt nyújtva Ági barátnőmmel, ahogy az 5 gyereket próbáltuk terelgetni. Na jó, csak 4-et, mert hiszen Bogibaba még békésen szunyókált a babakocsiban. Bencus rangidősként terelgette a két kisebbet, Lilit és Bulcsút, Katus pedig a nyakamból szemlélte a világot.
Délután a kertben folytatódott a móka, kacagás. Volt ott minden, mi csak annyit hallottunk, hogy "Támadás!" meg hogy "Aki bújt, aki nem..".
Lilkó egyszer szólt, hogy álmos, és én jó pótmamiként el is vonultam vele aludni. Oda is feküdtem szépen mellé - előtte nagy szemekkel kérte - aztán egyszer csak felült, és közölte velem, hogy ő bizony nem álmos. Én pedig újra jó pótmamiként hagytam magam rábeszélni a dologra, és csatlakoztunk a többiekhez.
Persze ez azért azt is jelentette, hogy este, amikor haza indultunk, nagyon hamar egyenletes szuszogás hallatszott a három gyerekülésből a hátsóülésről.
Íme a fényképek:
