Katus mintagyerek imidzse kezd odalenni. Napok óta csak nyenyereg, és kézben akar lenni. Most vagy unatkozik itthon Dunaegyháza után, vagy megsejtett valamit a bölcsiből, és így áll bosszút.

Miután reggel ötkor ébredt és így ébresztette is az egész családot, délelőtt csak háromnegyed órára aludt vissza, és utána is nagyon nyűgös volt. Végül aztán belecsücsültünk a hintába az erkélyen, ahol el is szunyókált egy fél órára:

Utána azért valamivel jobb kedve lett, és segített teregetni:

Végül aztán már arra is hajlandó volt, hogy a szobában kicsit játszunk, úgy hogy nem kézben van, és nem is bömböl. Mert úgy azért mégsem igazi a játék.

 Délután megin nem aludt sokat, háromnegyed óra után felébredt. Azt gondoltam, jön egy újabb nyűgös délután, de a rossz kedvet mintha elfújták volna.

Főleg miután hazajöttek a fiúk. Bebivel elmentünk a Tescoba vásárolni, szokás szerint megnéztük a halacskákat (Bazi pontyok - vagy mik -  összezsúfolva), beszélgettünk velük egy kicsit, aztán küzdöttünk egymással, hogy rágó, vagy nem rágó, milyen rágó.

                                                                                                                                                                                                   Persze közben többször hallottam, ahogy mondja   "Bencike, ugye nem lesz eztkérekaztkérek?".

Este megint együtt pancsiztak, amit ezúttal apa dokumentált is. Íme:

Hajmosás

 Bakker, anyám képen burított egy tálka vízzel...

 .... engem is.

 Nnna, most már szép tiszta a hajunk.

 Bebi, te most mit csinálsz? Nekem magyarázol?

 Apaaa, siess! Nem jó így mozdulatlanul ülni, amikor fröcskölni is lehetne!