Ma reggel háromnegyed 7-kor keltek a gyerekek, úgyhogy olyan kipihenten ébredtünk a Zolival, hoogy csak na. A reggeli szokásos nagyágyban való dagonya után reggeliztünk - Katus is velünk! - aztán felpattantunk a biciklikre, és elintéztük apró-cseprő dolgainkat. Boltban voltunk, virágosnál, bejártuk a környéket. Katus sem aludt el, formában volt.
Miután hazaértünk, rohantunk le a játszótérre, mert lenn volt Kálmán bácsi, és nekünk segíteni kellett. Ma éppen kapálás volt soron. Hogy honnan örökölte Bencus ehhez az affinitását, azt nem tudom, de ha az egerszegi nagypapának elmeséljük, milyen ügyesen kapál Benyó, kifut a világból.
Amíg Bencus földet művelt, Katus hintázott, és az élet dolgain elmélkedett:
Ebéd után mentek szunyókálni, és három órát aludtak!!! Uzsonnára Katus benyomott egy banánt, de nem ám turmixolva, egy frászt! Harapta. Ja kérem, akinek ma bújt ki a negyedik foga, az akár egy csülköt is elnyammog, nemhogy egy banánt. Délután meglátogattuk Ádibabát. Katára nagyon kellett figyelni, mert igen kiváncsi volt, hogy működik Ádibaba szeme, és persze ezt azért nem hagyhattuk.
Este vacsi, fürdés, beszélgetés (ma ezzel váltottuk ki a mesét), aztán fél 9-kor már Bebi is aludt. (Legalábbis ágyban volt...)
