Esküvőre voltunk hivatalosak szombaton. A nap azzal indult, hogy nagyi már itt volt mire a lurkók felébredtek - már pénteken este, lefekvés után megérkezett. Hát látni kellett volna azt az arcot, amikor a Bebi meglátta a nagyit a nappaliban. Katus arca is nagyon felderült, pedug még a reggeli cumisüvegén sem volt túl.
Jól kiörülték magukat egymásnak, aztán a játszótéren igyekeztünk lefárasztani őket, hogy Bencust korán ágyba tudjuk dugni, mert 3kor indulni kellett a lagziba. Sikeres volt a manőver, nagyi bevetett mindent, fogócska, bújocska, mászóka.
Az esküvő jól sikerült, de ez főleg annak köszönhető, hogy a szertartás egy fogadóban volt a szentendrei szigeten, a szabad ég alatt, és volt egy homokozó is. Na, ott összegyűlt a sok kiöltözött kiskrapek, de így legalább lehetett hallani az igeneket. Bencus meg hordta közben a násznépnek a pogácsát. A vacsi alatt is jól viselkedett, persze nem ült egy helyben túl sokáig, de még jó hogy büfé volt, így nem maradt le semmiről.
Aztán amikor kezdődött a tánc, már nem lehetett bírni vele. Ő már a nyitótánc előtt ropta, riszálta úgyis-úgyis.
Negyed 11-ig bírta, akkor sem akart még hazamenni, de már nagyon fáradt volt. Aztán amikor beültünk az autóba, és elindultunk, egyszer csak megkérdezte "Aztán az Anita fürdőszobája hogy áll?" (Éppen felújítás alatt.)
Katusbabára ez idő alatt Anita vigyázott, nem volt semmi gond, egy nyenyere sem volt, előbújt belőle a mintagyerek. Játszótéren voltak, fenn rosszalkodtak, szépen vacsizott. Legalább Anitának is volt egy pozitív élménye a gyerekfelvigyázásról a múltkori hányós buli után.
Persze a késői fekvés nem hozott késői kelést is, így vasárnap reggel 6kor kezdődött a nap. Végül is nem érdekes, 2 kávé után már láttunk is valamit a szemünk helyére nőtt réseken a nagyival. Megint játszótér volt a program, ezúttal Katus is homkozott, nagyon tetszett a kis zsiványnak.
Nagyi vasárnap délután hazament Egerszegre, Bencus pedig sírva ébredt, hogy hol a nagyi. De nem kell sokat várni az újabb nagy találkozásra.
Katus ma felmászott egyedül a trambulinra, sőt, a trambulinba kapaszkodva tett pár lépést is oldalra. Úgy tűnik a trambulin nagyon motiválja.
Délután még Benyót érte egy biciklis sérülés. Cangáztunk a környéken, egy autó jött mögöttünk, mondtam neki, hogy szépen lassan húzódjon le, erre ő annyira megijedt az autótól, hogy leugrott a bicikliről, elesett, és jól lenyúzta a térdét. Aztán hazáig ordított tekerés közben. Egy nyanyesz, meg beszólt nekem, hogy miért ordít így ez a gyerek. Mondtam neki, hogy miért, erre ő nagyon jó indulatúan megjegyezte, hogy ezért nem kellene így sírni. Ha még egyet szól, biztos pofán csapom, de szerencséjére inkább eltekertem onnan. A seb szerencsére nem volt vészes, bár Bencus már nagyon jól tud férfi módra szenvedni.
