Azt hiszem teljesen beleszoktunk a hétköznapokba. Kialakult a menetrend, mindenki megszokott mindent. Már nem vagyunk hulla fáradtak, ha hazaérünk, van kedvünk játszani még otthon is. A változás talán Katuson a legfeltünőbb, nagyon elemében van otthon is délutánonként. Igaz hamar kidől, általában fél nyolckor már húzza a lóbőrt.
Bencus pedig igazi szófogadó kisfiú most. (Vagy éppen egy ilyen fázisban van.) A bepisilés dolog is szünetel, nagyjából 3 hete semmi. Se otthon, sem pedig az oviban.
Viszont kedvenc témája a puki, kaki, pisi. Mindig ezzel foglalkozik, és marha jókat rötyög rajta.
Esténként pedig mostanában új szokást vettünk fel. "Anya, most fejből olvassál!" Nincs már Anna és Peti, és miután egyik este egy igazán idióta mesekönyvet sikerült kihoznia, úgy döntöttem inkább fejből mesélek neki. Említett mesekönyvet a következő mese után vágtam be a sarokba: Süni és Nyuszi éppen dackorszakukat élik. Süni kékre festi a tüskéit, és azt magyarázza Nyuszinak, miért is kell a szülőkkel mindig ellenkezni, és mi az a politika. Végig sem olvastuk, inkább elmeséltem a kis csiga történetét, aki lusta volt, levette a házát, aztán meg jól megázott a viharban, mert nem volt hová elbújnia. Látni kellett volna a szemét Bencusnak, amikor dörgött és villámlott, kis csiga pedig nem tudott elbújni és nagyon félt. Attól féltem már, hogy sírva fakad, annyira sajnálta kis csigát, így hát inkább gyorsan kisütött a napocska, kis csiga pedig megkereste elhagyott házát és boldogan élt, míg meg nem halt. Hát innen jön a "fejből olvasás".
