Azt hiszem új korszak kezdődik az életünkben. Szépen lassan kúszott be, nem is vettük észre mikor. Eddig ugye, amikor kijöttünk a bölcsiből vagy az oviból, mindig örültünk egymásnak, elmeséltük kivel mi történt az nap. Mit csináltak az oviban, mit készítettek, mit rajzoltak. Az valahogy sosem tűnt fel élesen, ha a tudásanyag gyarapodott. Az mindig észrevétlenül bővült. Tegnap viszont Bencus az autóban kiselőadást tartott nekünk: "A Nemzeti dalt Petőfi Sándor írta. Ő egy költő volt és elesett a csatában." Itt közbevágtam és rákérdeztem, hogy ugyan mit jelent az, ha valaki elesik a csatában. És tudta! "A háborúban a katonák harcoltak és megölték egymást. Anya, miért harcoltak a katonák?" Miért-miért, mert szabadok akartak lenni, szabadságot akartak az országnak is. "De mi az a szabadásg?" Hát itt kezdtem filozófiai eszmefuttatásba, de hogy lehet elmagyarázni egy négyévesnek, mi az a szabadáság? Hát azért megpróbáltam, kiváncsi vagyok mi marad meg belőle.

Katus viszont saját maga egy szabadságharcos. Saját határaiért küzd. És irgalmatlanul visít, ha valaki átlépi, vagy nem az ő törvényeinek megfelelően viselkedik. Nem mondom, hogy egyszerű vele az élet mostanában, lehet, hogy nála előbb kezdődik a "borzalmas kétéves-szindróma"?

A hétköznapok egyébként a régiek, csak éppen a tavaszra vagyunk már kiéhezve nagyon. Meg is kaptuk valamelyik nap Bencétől, hogy mi soha nem megyünk sehova, főleg a játszótérre nem. Csak a játszótér sajnos, mióta elolvadt a hó, mocsárrá változott és így tényleg nem látogatható.

Ja és legvégül egy hír anyáról: több mint 2 hete nem dohányzom, várom a lelkesítő és buzdító hozzászólásokat!