Itthon vagyunk Bencussal. Merthogy Bencus az oviban hányt. Nem is egyszer. Mármint egy nap csak egyszer, de ezt már múlt hét csütörtök óta. Mindennap egyszer. Csütörtökön hazahoztuk, itthon nem volt semmi, pénteken megint ment, megint hányt. Hétvégén itthon kétszer is hányt, de mindkétszer volt rá magyarázat - szerintünk - egyszer egy nagy köhögés után, másodszor meg egy "furi" falat husi után. Aztán kedden délelőtt az oviban megint. Azóta itthon vagyunk, sehol semmi. Étvágya jó, hangulata remek, láz nincs. Szóval gőzöm sincs róla, mi lehet ez, de még a doktor néninek sincs. Ezért hát jövő héten beugrunk a kórházba egy ultrahangos pocakvizsgálatra. Addig meg élvezzük az itthonlétet.
Ma reggel éppen azon morfondírozott, hogy mi is legyen ha nagy lesz. Első variáció: "Anya, ha nagy leszek politikus leszek. Kérdem tőle, hogy miért. "Hát mert azok a parlamentben dolgoznak." Jó, hát ez is egy érv. Második variáció, rögtön a politikus után: "Vagy inkább hegymászó." Végül is mindkét esetben baromi nagy a pofára esés veszélye.
Húsvétkor meglátogattuk az állatkert lakóit, Katusnak legfőképpen az elefántok tetszettek, nem is nagyon akarta otthagyni őket. Hangosan kiabálta nekik, hogy "Ele, eleee!" A húsvéti nyuszi meg mindenfelé mindenféle csuda dolgot rejtett, amit persze hamar megtaláltak, Bence még előbb is, mint ahogy Katus felébredt volna. És persze, ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott alig tudtuk lebeszélni arról, hogy előhozza Katus ajándékait is.
