Hogy micsoda gyönyörű idő volt hétvégén!!! Ráadásul pedig senki sem volt beteg, rosszkedvű, szomorú, így hát igen vidám két nap van mögöttünk.
Szombaton reggel korán indult a nap, ebben semmi új nem volt nekünk, abban viszont annál inkább, hogy sikerült rábeszélni a gyerekeket, hogy foglalják le magukat és egymást, amíg mi kitakarítunk egy kicsit. És ez most először sikerült nekik! Na, azért nem túl sokáig, de ki tudtunk takarítani, igaz a végére már ők is besegítettek az ablakpucolásba.
10 órakor már a játszótéren voltunk, ahol Bencus meg Kálmán bácsi egy szezonnyitó locsolásra jöttek össze. 2 órán keresztül nem sok gondom volt rá, Kálmán bácsi átvette a felügyeletet. Addig csak arra kellett figyelni, hogy Katus ne nagyon tömje tele a száját homokkal.
A délutáni alvás közben megérkezett Anita, aki aznap este - hogy Bencus óhaját teljesítse - nálunk aludt. Na de alvás után még várt ránk egy jó kis móka: libegőzni mentünk a János-hegyre. Jól sikerült a buli, ez talán a képeken is látszik.
Katus közben folyékonyan beszél már. Saját nyelvet fejlesztett ki magának, saját szavakkal. És komoly bajba kerülhet, aki nem érti mit akar, mert hogy ő aztán nem magyaráz türelmesen másodszor, ne adj isten harmadszor, hanem ordít...
Vasárnap délután biciklizni indultunk - nagy meleg volt - és gondoltam elég lesz rá egy vékony pulcsi. Erre ő kétségbe esve rohan Zolihoz, hogy "Pupiii, pupiii!!" Nála kétségbe esettebb talán csak Zoli volt, nagy szemekkel nézett, hogy mit is akar a kislánya. Hát a mellényét akarta felvenni, amit ő nemes egyszerűséggel csak pupinak hív. De ugyanez van a csúzdával, ami nálunk jopa, az innivalóval, ami mamma.
Végezetül pedig a képek a libegőzésről:
