Katus mostanában már nem Vauvaunak hívja a kutyákat, hanem Tutyusnak. Imádata addig jutott, hogy Bencével szoktak kutyusosat játszani. Ezt úgy kell (vagy hogy Bencus szavaival éljek, "az a játék lényege") hogy négykézlábra ereszkedünk, ugatni kezdünk, majd odamegyünk anyához, a térdénél fölkapaszkodunk, és jó alaposan megszeretgettetjük magunkat. Hétvégén ez már odáig fajult, hogy a földre egy tálkába kellett a két kutyusnak vizet rakni, azt itták:
A múlt heti hőemelkedésből végül fülgyulladás lett, csütörtökön elvittük Katust a Madarász utcába, ahol egy a magyart erősen törő doktor néni diagnosztizált egy kezdődő fülgyulladást, de szerencsére gyogyival kikekezeltük, így a hétvégére már nem volt semmi panasz, sőt ma már bölcsibe is ment.
Vasárnap ünnepeltük lenti nagyi szülinapját, volt móka-kacagás, no meg persze finom torta.
Ma reggel oltásra voltunk hivatalosak a doktor nénihez, végül csak Bencus kapott szurit a kullancsok által terjesztett mindenféle kórság ellen. Katus a betegség miatt majd csak jövő héten élvezheti ki a dolgot. Ítéletidő volt amikor mentünk a rendelőbe, Katus rendesen pánikolt a kezemben. Érdekes módon most nem hajtogatta, hogy "Éta, éta" (mármint hogy szeretne inkább a maga lábán sétálgatni).
