Eljött hát az oly régen várt nyári szünet. Pénteken egy visszanézés nélkül hagytuk ott az ovit és a bölcsit, hogy a gyerekek élvezhessék a hirtelen rájuk szakadt nagy szabadságot. Érdekes módon azóta sem kérdezték meg, mikor megyünk oviba, vagy bölcsibe. Jó, hát Katustól azért ez kevésbé váratlan dolog.
Szombaton reggel megérkezett NAGYI, hogy kezdetét vehesse a móka, kacagás. Az időjárás ugyan ellenük dolgozik, de egy nagymamán nem foghat ki holmi eső, és olyan szinten fáradnak el a gyerekek a nap végére, hogy igen-igen jókat alszanak. De talán most már elkezdődik az igazi nyár, és ki tudnak menni a négy fal közül.
Vasárnap megköszöntöttük lenti nagypapát, az a délután is vidáman telt, és ezt fényképekkel is tudom bizonyítani:
Katus szemhéját megcsípte egy szúnyog. Pontosabban az egyik szeménél alul, a másiknál felül volt egy nagy csípés. Annyira betegadt a szeme, hogy hétfőre nem is tudta szegény kinyitni. A másik csípést viszont elvakarta, ott meg lett egy szép nagy flekk, így a végére úgy nézett ki, mint egy dzsungelharcos, aki megküzdött a helyi erővel.
Esténként - mivel vakáció van - kevésbé vesszük szigorúan a lefekvés időpontját, így fürdés után még megkezdődhet a pörgés, hogy aztán aludjanak egy jó nagyot.
