Holnap kezdődnek megint a hétköznapok. Szürkék nem lesznek, arról megpróbálunk gondoskodni.
Az utolsó hét a nyári szünetből mókásan telt, hogy is telt volna másképp, amikor itt volt a nagyi??? Szokásos játszótéri menetek, pancsolás a kádban, hatalmas játszások. Még Katus is egészen kezelhető volt, vagy csak már megszoktuk a "visítós-stílust". Egyébként mutasson nekem valaki egy kétévest, aki nem fordul ki időről-időre magából...
Szerdán délután uszodában voltunk Bencussal. Nem strandon, rendes sportusziban. És legnagyobb megdöbbenésünkre bejött velünk a cseppet sem meleg nagy vízbe, sőt 4 hosszot úszott le kutya-gyors keverékben. Valahogy tényleg ösztönösen jött neki az úszás. Ki tudja, talán tényleg vízilabdás lesz belőle?
Pénteken délután pedig - mivel nem volt még elég melegünk a lakásban - labdacsatába kezdtünk, így Katus szókincse ismét bővült, nagy elánnal ordította, hogy "TÁMADÁS!!!". Általában apát gyűrtük, de szegény nagyi is kapott néha egy-egy kézigránátot a nyakába.
Most - vasárnap délután - pedig, hogy nagyi hazament, csendesen próbáljuk szokni a gondolatot, hogy holnap újra kezdődik a korán kelés, a gyorsan öltözés, a "gyerünk-gyerünk, induljunk". Mindez viszont sokkal könyebb lesz egy rutinos bölcsissel és egy középsős ovissal.
