Bence és Kata mindennapjai

Cirkusz volt ma Egerszegen. Légtornászok, artisták, oroszlánok, elefántok, bohócok, majmok és fókák... nélkül. Az egyetlen főszereplő Sipos Bence, mellékszerepekben: nagyi és anya.

Nem mennék bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy a művész úr egy órás műsort adott, majd utána mintha mi sem történt volna, folyt tovább az élet a maga kis medrében. Katus mindeközben néha-néha rezignáltan rápillantott bátyjára, hogy vajon meddig tart még az őrület, de különösebben nem zavartatta magát.

Reggel 7kor volt ébresztő - egész baráti időpont- utána Bencus kiment nagyival a piacra, ahonnan egyebek mellett egy gyönyörű új puskuval tértek haza. Hála a jó Istennek meg az okos kitalálójának a pusku fény- és hangefektekkel van ellátva. Ezt élvezhettük egész nap. Estére azt hiszem nagyi is megbánta könnyelmű vásárlását.

Délelőtt játszótér, valamint a munkásemberek figyelése volt a program. Nagyiék házát ugyanis teljesen felújítják, és most zajlik az állványozás. Na ez még Katust is nagyon leköti, úgyhogy sokáig szoktunk álldogálni az állvány alatt. Ez azért is érdekes, mert az állványon fiatal srácok dolgoznak, úgyhogy még jó, hogy ott van velem a két gyerek, így legalább annyira nem néznek hülyének, amiért bámulom őket...

Bencus nem aludt délután, cserébe viszont este 7kor ez az életkép fogadott bennünket a nappaliban:

Bencus elpilledt, Kata pedig Lencsibabát cipelte a copfjánál fogva. Nagyon nyugodt estének néztünk tehát elébe, meg is kóstoltuk nagyival az ez évi meggylikőr termést. Nem egy rossz évjárat...

Egyéb képek az elmúlt napokból:

Szökésben a játszótéren...

Kata beszél. Az első szó: Inta. Ezen a szuper játszótéren tényleg nagyon frankó játékok vannak, de ez a fajta inta sajnos nem nyerte el Katus tetszését. Ez látszik is az arcán...

 Katák

Este virágzik a tök - fürdés utáni "nemakarokaludni" hangulat

Igazi nyári programként ma strandoltunk a lurkókkal és nagyival. 10 óra előtt már a pokrócot terítettük, meg a gyerekeket kentem 50 faktorral, aztán indult a buli. Vízbe be, vízből ki. De inkább be. Bencus annyit volt kint egész nap, amíg ebédelt, meg amíg száraz gatyót húzott. Hogy minek az nem volt számomra egészen világos, mert utána rögtön futott vissza a vízbe. Katus is nagyon élvezte a pancsit, főleg amikor elfeküdt az úszógumijában, Benyó meg tolta körbe-körbe a medencében. Fotók sajnos nem készültek, mert a reggeli nagy kapkodásban itthon maradt a telefonom. No de megyünk mi még strandra, amíg itt vagyunk!

Ebédre Katuci benyomott egy fél sajtos-tejfölös lángost, majd szundizott az árnyékban másfél órát. Amikor felébredt, még egy hatalmas pancsizás, aztán jöttünk haza.

Tegnap este Bencus kicsit nehezen aludt el, úgy látszik kezd neki sok lenni a délutáni alvás, mert még 10-kor sem álmos. No, ma nem kellett ringatni. De tegnap legalább volt idő mesélni neki az esküvőről. Azt a történetet, amikor a menyasszony fátylát leszakította a hintó kereke, kb. 25X kellett neki elmesélni, és mindannyiszor tátott szájjal hallgatta.

Történt egyszer, egy szép decemberi napon (ha jól emlékszem éppen karácsony napján), hogy Rékus és Bulcsú apukája megkérte Rékus és Bulcsú anyukája kezét. Nagyon boldog volt ez az anyuka, és persze hogy igent mondott.

A hírnek Lilibaba anyukája és apukája és persze Katababa és Bence anyukája és apukája is nagyon-nagyon örült. Alig várták már azt az augusztusi napot, amikor majd a lurkókat a lehető legjobb helyeken hátrahagyva, megünneplik ezt a nagy eseményt. El is érkezett a várva-várt szombat. Bencus és Katus Zalaegerszegen, Lilkó Nagydorogon maradt, Rékus és Bulcsi természetesen ott volt, fontos szereplői voltak a nagy napnak.De jó is volt nagyon, hogy ott voltak, mert így legalább a gyerek nélkül maradt anyukák és apukák időről-időre feltöltődhettek egy kicsit.

Gyönyörű szép volt minden, elsősorban persze a menyasszony. Igazi hangulatos esküvő volt, amiből csak úgy sugárzott a szeretet. leírni nehéz is, inkább álljanak itt a képek, a szavak helyett:

 Feltöltődés gyerekügyileg...

Rékus

Azért vannak a jó barátok...

 ... hogy jól megríkassák az ifjú menyecskét

Szombat este fél 10. Apa és Bencuska a konyhában ülnek Egerszegen és vacsoráznak. Benyóval már túl vagyunk minden szokásos lefekvés utáni körön: pisilni kell, kakilni kell, félek a sötétben, stb. Aztán kilenckor azt vettem észre, hogy valaki kukucskál a konyhába befelé. Nem álmos a szentem, nem is erőltettük az alvást. Végül is nyár van, vakáció van, meg egyébként is, a nagyiéknál mindent szabad, csak a ház ne égjen.

Tegnap délután érkeztünk, előtte még meglátogattuk Herenden Ádibaba nagymamáját és nagypapáját, Vira nénit és Misi bácsit. Mindenki jól elvolt, aztán az Egerszegre vezető úton eléggé egyenletes szuszogás hallattszott a hátsóülésről.

Ma egészen emberi időben indult a nap, 7ig aludt Katus, Bebi is csak fél 7kor ébredt föl. Aztán Katussal vásárolni mentünk (megkapta élete első szandiját), Bencus persze maradt a nagyival. Ebéd után nagy alvás, játszótér, aztán 6 után Bebi még elment szomszéd Anikóval vásárolni is. Azóta pörög és nem bír leállni. Reméljük azért hamarosan lemerül az elem...

Esett az eső, amikor reggel felébredtünk, de ez nem szegte kedvünket. Megreggeliztünk, aztán gondoltuk, csapunk egy jó kis bulit itthon. Apa be is rakta kedvenc koncert DVD-jét. Katának igen-igen tetszett a muzsika:

"Ha nagy leszek, én is megtanulok gitározni..."

Aztán Bebivel felkerekedtünk, és elmentünk vonatokat nézni a Délibe. Már a metrózás is nagy élmény volt, a vonatok meg mindig nagy haverok. Bencus nagy elánnal kalimpált a vágányok mellett, indította a szerelvényeket.

11 óra felé értünk haza, kicsit még játszottunk, aztán jött az ebéd. Katusbabus evett egy keveset, de aztán bedobta a törölközőt:

Délutánra szerencsére elállt az eső, és le tudtunk menni a játszótérre. Kata már nem volt annyira inaktív, mint szokott, mászott ide-oda, kergette a labdákat. Este aztán annyira fáradt volt - csak másfél órát aludt délután - hogy keservesen sírni kezdett, amikor a cumisüvegét kiitta, és csak akkor nyugodott meg, amikor leraktam. El is aludt egy szempillantás alatt...

Esküvőre voltunk hivatalosak szombaton. A nap azzal indult, hogy nagyi már itt volt mire a lurkók felébredtek - már pénteken este, lefekvés után megérkezett. Hát látni kellett volna azt az arcot, amikor a Bebi meglátta a nagyit a nappaliban. Katus arca is nagyon felderült, pedug még a reggeli cumisüvegén sem volt túl.

Jól kiörülték magukat egymásnak, aztán a játszótéren igyekeztünk lefárasztani őket, hogy Bencust korán ágyba tudjuk dugni, mert 3kor indulni kellett a lagziba. Sikeres volt a manőver, nagyi bevetett mindent, fogócska, bújocska, mászóka.

Az esküvő jól sikerült, de ez főleg annak köszönhető, hogy a szertartás egy fogadóban volt a szentendrei szigeten, a szabad ég alatt, és volt egy homokozó is. Na, ott összegyűlt a sok kiöltözött kiskrapek, de így legalább lehetett hallani az igeneket. Bencus meg hordta közben a násznépnek a pogácsát. A vacsi alatt is jól viselkedett, persze nem ült egy helyben túl sokáig, de még jó hogy büfé volt, így nem maradt le semmiről.

Aztán amikor kezdődött a tánc, már nem lehetett bírni vele. Ő már a nyitótánc előtt ropta, riszálta úgyis-úgyis.

Negyed 11-ig bírta, akkor sem akart még hazamenni, de már nagyon fáradt volt. Aztán amikor beültünk az autóba, és elindultunk, egyszer csak megkérdezte "Aztán az Anita fürdőszobája hogy áll?" (Éppen felújítás alatt.)

Katusbabára ez idő alatt Anita vigyázott, nem volt semmi gond, egy nyenyere sem volt, előbújt belőle a mintagyerek. Játszótéren voltak, fenn rosszalkodtak, szépen vacsizott. Legalább Anitának is volt egy pozitív élménye a gyerekfelvigyázásról a múltkori hányós buli után.

Persze a késői fekvés nem hozott késői kelést is, így vasárnap reggel 6kor kezdődött a nap. Végül is nem érdekes, 2 kávé után már láttunk is valamit a szemünk helyére nőtt réseken a nagyival. Megint játszótér volt a program, ezúttal Katus is homkozott, nagyon tetszett a kis zsiványnak.

Nagyi vasárnap délután hazament Egerszegre, Bencus pedig sírva ébredt, hogy hol a nagyi. De nem kell sokat várni az újabb nagy találkozásra.

Katus ma felmászott egyedül a trambulinra, sőt, a trambulinba kapaszkodva tett pár lépést is oldalra. Úgy tűnik a trambulin nagyon motiválja.

Délután még Benyót érte egy biciklis sérülés. Cangáztunk a környéken, egy autó jött mögöttünk, mondtam neki, hogy szépen lassan húzódjon le,  erre ő annyira megijedt az autótól, hogy leugrott a bicikliről, elesett, és jól lenyúzta a térdét. Aztán hazáig ordított tekerés közben. Egy nyanyesz, meg beszólt nekem, hogy miért ordít így ez a gyerek. Mondtam neki, hogy miért, erre ő nagyon jó indulatúan megjegyezte, hogy ezért nem kellene így sírni. Ha még egyet szól, biztos pofán csapom, de szerencséjére inkább eltekertem onnan. A seb szerencsére nem volt vészes, bár Bencus már nagyon jól tud férfi módra szenvedni.

Ma reggel háromnegyed 7-kor keltek a gyerekek, úgyhogy olyan kipihenten ébredtünk a Zolival, hoogy csak na. A reggeli szokásos nagyágyban való dagonya után reggeliztünk - Katus is velünk! - aztán felpattantunk a biciklikre, és elintéztük apró-cseprő dolgainkat. Boltban voltunk, virágosnál, bejártuk a környéket. Katus sem aludt el, formában volt.

Miután hazaértünk, rohantunk le a játszótérre, mert lenn volt Kálmán bácsi, és nekünk segíteni kellett. Ma éppen kapálás volt soron. Hogy honnan örökölte Bencus ehhez az affinitását, azt nem tudom, de ha az egerszegi nagypapának elmeséljük, milyen ügyesen kapál Benyó, kifut a világból.

Amíg Bencus földet művelt, Katus hintázott, és az élet dolgain elmélkedett:

Ebéd után mentek szunyókálni, és három órát aludtak!!!  Uzsonnára Katus benyomott egy banánt, de nem ám turmixolva, egy frászt! Harapta. Ja kérem, akinek ma bújt ki a negyedik foga, az akár egy csülköt is elnyammog, nemhogy egy banánt. Délután meglátogattuk Ádibabát. Katára nagyon kellett figyelni, mert igen kiváncsi volt, hogy működik Ádibaba szeme, és persze ezt azért nem hagyhattuk.

Este vacsi, fürdés, beszélgetés (ma ezzel váltottuk ki a mesét), aztán fél 9-kor már Bebi is aludt. (Legalábbis ágyban volt...)

Nagy napra virradtunk ma. Bencus olyan régen rágta már a fülünket, hogy "Mikor megyünk már el a Vidámparkba?", hogy ma elmentünk. Igaz csak kettesben, mert ugyebár lévén kétgyerekes szülők, nem egyszerű megoldani a másodszülött leánygyermek felvigyázását. Így apa meg Katus eltranszportáltak bennünket a Vidámparkba, ők pedig csaptak egy görbe napot kettesben.

Szerencsére nem sokkal 10 előtt értünk oda, és így túl sokat nem kellett várni. De az az arc, amikor végre benn voltunk, minden pénzt megért. Ugrált, sikongatott. Azt sem tudta hirtelen, mivel kezdjük. Végül a dodzsemnél kötöttünk ki. "Anya, majd nekidöccenünk másoknak? Anya, bennünket nem csíp el senki?" Naná, kisapám, nyugi, amíg anyád kezében a kormány. Mentünk, mint a meszes, mi voltunk a pálya ördögei, mindenkinek nekimentünk, anya kiélte a pesti forgalomban összeszedett frusztrációit. Nagyon jókat rötyögtünk.

Aztán ültünk még a Kukomotívon vagy százszor (gyerekhullámvasút), a nagy hullámvasútra nem sikerült rábeszélnem, pedig minden praktikát bevetettem, rábeszélés, könyörgés, zsarolás, de semmi nem vezetett eredményre. Viszont az autós körbe-körbén ült vagy ezerszer, az összes kiskocsit kipróbálta.

Azért néha felült másra is. Van egy nagyon jó pofa kis kézi hajtány, amivel végig lehet menni az egész Dzsungelparkon (ez a Vidámpark új gyerekrésze). Ez nagyon tetszett neki, annak ellenére, hogy keményen meg kellett dolgoznia, nem kis munka tekerni azt az izét. Ült még az új kis motoros kormányozható gumicsónakokban, és egyedül sikerült a gyerekdodzsemet is vezetnie.

Az eső lába egész nap lógott, végül kettőkor elfogyott a szerencsénk, és leszakadt az ég. Egy darabig álltunk egy fedél alatt, de amikor úgy tűnt, kevésbé esik, elkezdtünk rohanni, és fölszálltunk a földalattira. Benyón volt szerencsére esőkabát, de persze magamnak nem vittem semmit, így amikor hazaértünk még a bugyim is vizes volt, ráadásul a metrótól hazáig cipeltem, mert egyszer csak elém állt, és azt mondta "Anya, sajnos nem tudok többet sétálni, mert elfáradtam!" Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz, hogy a szakadó esőben cirkuszolni kezdjek, így a legegyszerűbb megoldást válsztottam, felkaptam és hazaszaladtunk.

Katus is jól elvolt apával itthon, elmentek vásárolni, játszottak, aludt is egy nagyot. De azért délután nagyon örült nekünk, amikor felébredt. Ma végre nem fél 10-kor feküdtek, már 8kor csucsuzott mindenki. (Én is majdnem...)

Tegnap biciklitúrára indultunk. Katusbabust beszíjaztuk apa mögé a gyerekülésbe, aztán nekivágtunk a Duna partnak. Szerencsére erre mifelénk van kiépített bicikliút, így nem volt túl veszélyes a mutatvány. Eltekertünk majdnem a Margit-hídig, amikor is Benyó már kezdett fáradni. Kilátásba helyeztünk hát egy fagyit, hogy legyen ami motiválja hazafelé is. Nem is volt gond, kb. 20 méterenként kérdezte csak meg, hogy "De anyaa, hol van már a fagyizóóó??" Egyszer csak azt vettem észre, hogy Katus feje nagyon billeg, elaludt a szentem a jó levegőn. Tekertünk még majdnem egy órát, aztán 11 óra felé, amikor hazaértünk, kezdődött a pancsizás az erkélyen. Volt már vagy fél kettő, mire sikerült ágyba dugni őket. Viszont aludtak 3 órát, igaz este is fél 10-kor sikerült csendet varázsolni a szobájukban.

Ma vásárolni mentünk, apróbb balhé után -  "Anya, de az a atűzoltóautó kell nekem. Anya, azt a kvadot nagyon szeretném!" - hazajöttünk, ebéd, őrültködés, aztán megint 2 óra lett, mire elaludtak. Bebi fél 5-kor ébredt, lementünk a játszótérre, Katát meg itt hagytuk apára. Igen vidám hangulatban ébredt a kiscsaj, apukája - szokás szerint - dokumentálta:

Kis kócos, madárfészekkel a fején.

Vigyor

Vicsor

 Úrinő... figyeljétek a kisujját.

 Vajon hogy csinálja ezt a  maci?

A nagy melegben különösebb programra nem futotta az erőnkből, így tegnap maradt a játszótér, meg a locsoló fölött rohangálás:

Katus pedig szokás szerint elücsörgött a fűben:

Aztán amikor Bebi már jól lehült, kitalálta, hogy fussunk. Kálmán bácsi persze vevő volt az ötletre, és lehozott neki egy stoppert. Belőlünk is sikerült hülyét csinálnia, és megfutatta az apját is meg engem is, persze időre.

Amikor elfáradt, és mentünk föl vacsizni, fürödni stb. akkor pedig Kálmán bácsihoz bújt, ő a legújabb haver.

Katus áll. Mindig, mindenhol. Kádban, pelenkázón, erkélyajtóban, kanapénál. Bárhol, bármeddig.

Ma pedig élményfürdőt csináltunk itthon, felfújtuk a pancsimedencét az erkélyre, délelőtt délután pancsiztak a lurkók. Sőt délután még fürdővendégeink is voltak, Lilkó jött el anyukájával meg apukájával. Hármasban is ment a pancsi, de persze az igazi buli akkor kezdődött, amikor Katababa elhagyta a medencét.

Bencus megjegyezte amikor elmentek Lilkóék, hogy "Édes a Lilkó, igazi kis Picimogyoró!" Márpedig ez nála a létező legnagyobb elismerés.

Most vagy a front miatt, vagy valami álomkór kapta el ma a lurkókat, de ma rekordot döntöttek alvásban. Kezdődött azzal, hogy Katust le kellett tenni már reggel fél 8kor, mert annyira álmos volt, hogy aludt még másfél órát. Aztán hatalmas játszóterezés, biciklizés után ebédeltek, és negyed kettőkor lefeküdtek mind a ketten, és aludtak 4-ig!!

Aztán fogtuk magunkat és megint lementünk bandázni a játszótérre, de még jó, mert apa csak későn ért haza.

A mai nap egyértelműen az ácsorgásról szólt. A lentebbi képeken pedi Benyó disznó módon mutogatja Katusnak a fagyiját, mondván "Te még úgysem ehetsz ilyet!"

Megpróbálom visszaadni a mai nap legédesebb pillanatát: Bence estefelé lenn a játszótéren piros biciklije nyergében feszít. Arra jön Virág (Virágot tegnap előtt ismertük meg, 8 éves!! kislány), Bence a járdáról beront a fűre biciklivel, és elfúló hangon kiállt: Virág! A kislány észreveszi, int neki, majd a barátnőjével elsétál, de fél szemmel figyeli Benyót. Neki persze több sem kell, lepattan a bicikliről, és őrült bohóckodásba kezd, majd a végén ruhástul átrohan a locsolón. Közben végig figyeli Virágot, és mennybe megy, amikor látja, hogy őt nézi. Csajozik a fiam? Mindenesetre könnyekig meghatott :)

Egyébként szokásosan zajlott ma is minden, Benyó délelőtt locsolt:

Katus meg ácsorgott, ahol csak tudott:

Reggel megkérdeztem Bencust, hogy mit enne ebédre, mit csináljak neki. Válasz: " Anya, hát krumplipürét meg kicsi husit, az nagyon megy." (Mármint neki befelé, nem nekem az elkészítése :) Bár ezt még azért meg tudom csinálni)

Túl sok említésre méltó dolog nem történt ma. Szokásos menetrend szerint zajlott a napunk: ébredés, hancúrozás a nagy ágyon, reggeli, mese nézés, bevásárlás, játszótér, Kálmán bácsi lezsibbasztása, hogy vegye elő a locsolót, ebéd, óriási szunya (Bebi 3,5 óra!!!), apára várás, felhőtlen örülés, amikor hazajött, fürdőszoba takarítás, majd onnan nagyon gyors elpucolás, mert az ecet szaga nagyon büdös (környezetvédelmi megfontolásból, már csak ecetet használunk a fürdőben, mármint takarításhoz, fürdéshez azért még nem használjuk).

Katus már negyedik napja nem alszik délelőtt, lehet, hogy ennek is köszönhetően ma délben a pelenkázás közben egyszerűen elaludt a pelenkázón:

Akkor sem ébredt fel, amikor beraktam az ágyikójába, és aludt 2,5 órát.

Íme a tegnap készült professzionális felvételek:

Felhívnám a figyelmet az arcberendezésre!

Legjobb ácsorgó hely.

Mai napunk egyértelműen Kálmán bácsiról szólt, ő volt ma a király. Kezdtük azzal, hogy ahogy a csipáját kinyitotta reggel, Bencusnak csak egy kérdés körül forgott a kis agya: Mikor megyünk le a játszótérre? És vajon Kálmán bácsi ott lesz-e. Kálmán bácsi persze minden nap ott van, úgyhogy gond nem volt. Előtte viszont el kellett végezni a házimunkát: gyorsan lekapkodtuk a függönyöket, kimostuk, ablak pucolás, függyöny vissza, ebéd főzés. Bencus segített, így hamar végeztünk. Katus pedig úgy gondolta, rendet rak apa fehérneműi között:

Miután ezzel is megvoltunk, startoltunk le a játszótérre, ahol szerencsémre már ott volt Kálmán bácsi is. Ma kertészeti továbbképzésként gyepszőnyeget fektettek Bencussal. Bebe tekerte ki, és locsolta meg taposta be a helyére. Aztán persze a kert többi növényét is meglocsolta, amiért azok igen hálásak lehettek, főleg, hogy inkább a magasban lévő leveleket locsolta, mint a gyökerüket. Tett is egy életre szól felfedezést: "Anya, ez a víz leesik!" Heuréka!

Ebéd után sikerült a két lurkót délben ágyba dugni, és volt 2 szabad órám, amit romantikusan eltöltöttem a felhalmozott vasalnivalóval. Katus viszont - és most figyeljetek! - majdnem 3 órát aludt! Csecsemő kora óta nem aludt ennyit egyhuzamban napközben. Ébredés után magyar-szerb vízilabda meccs ment a tv-ben. Lehet, hogy Bencusban elültettem a szerb-gyűlölet magvait. Ordítva szurkoltunk, Kata is rázta az öklét, aztán amikor a végén sajnos kikaptunk Bence egyszerűen nem vett tudomást róla, és egész délután annak örült, hogy nyertek a magyar fiúk. Hm...

Miután apa hazajött, újra lementünk a játszótérre, ahol Kálmán bácsi ezúttal sutba dobta a fűnyírót, és beállt focizni, meg fogócskázni.

A kád ma este is majdnem eldugult, annyi homokot loptunk a homokozóból. :)

Áció, Káció, Vakáció! Ma volt a nyári szünet első napja, amit hármasban töltöttünk itthon. Nagy elánnal neki is láttunk, hogy összerámoljuk a gyerekszobát. Már akkor jutott eszembe, amikor minden játék ki volt hányva a szoba közepére, hogy amikor régen nekem volt első nap a szünetben, mindig azzal kezdtem, hogy rendbe vágtam a dolgaimat. Hja kérem, a régi beidegződések. Fogtunk egy nagy zacskót a Bebivel, és kiválogattuk a játékokat, amik már nem kellenek, hogy odaadjuk majd szegény kisfiúknak, akiknek nincs ilyen. Annyira belelendült, hogy a végén már nekem kellett lebeszélnem, hogy ne pakoljon bele minden játékot. Miután ezzel végeztünk, összeszereltük a trambulint:

Bebi ugrált, Katus meg azért élvezte nagyon, mert ideális magasságban van a felálláshoz. Miután jól kiugráltuk magunkat, felkerekedtünk, elmentünk bevásárolni, majd letanyáztunk a játszótéren. Végre Kálmán bácsi is lenn volt. (Kálmán bácsi a ház lelke, aki önszorgalomból rendben tartja a játszóteret, meg a kis parkot,) Bencust pedig a nyári szünetre fölfogadta napszámosnak:

Bencus persze nem locsolt, hanem oltotta a tüzet. Azt, hogy utána hogy nézett ki, inkább nem részletezném, de Kálmán bácsi is rászorult egy váltás száraz ruhára... Szerencsére nagy gyerekbarát az öreg, nem vette zokon a dolgot.

Katus ma sem aludt délelőtt, cserébe délután  - kis megszakítással - azonban három órát! Szunyóka után felbuzdulva Kálmán bácsi sikerén én is befogtam a kölköt takarítani. Teljesen profin mosta az ajtókat, igaz utána fölmosni sem kellett, elég volt szárazra törölni a padlót a felmosóronggyal.

Katus ma megtanult integetni. Mondom neki, hogy szia, erre lelkesen integetni kezd. Nagyon jó a kedve most, hogy itthon van a Bencus, hiába úgy látszik, unta már a képemet. Este sem volt nyenyi, elmúlt 8 óra mire elaludt.

Ja, és Bencus ma pelus nélkül alszik, fel vagyunk kézülni a csőrepedésre, de hát minden kezdet nehéz...

Bencus tegnap este közölte velünk, hogy ő többet nem akar cumisüvegből tejet inni este. Így is lett, tegnap is meg ma is bögréből fogyasztotta el az esti tejadagját.

A mai nap nagyon jól sikerült. Indult azzal, hogy Bencus csak 6-kor jött át reggel, Katus pedig fél 7-ig húzta a lóbőrt. Délelőtt kis pakolás, főzőcske, takarítás és persze sok-sok játék. Többek között apa összerakta az autópályát - Bebi ágyára, hogy Katus ne érje el - azzal ment a játék:

Persze azért Katus próbálkozott, ott kukucskált végig, hogy mivel is játszanak a fiúk.

Aztán Bencus igazi cybergyerek lett, egyedül tud már játszani a számítógépen a Thomasos memóriajátékkal! 21. század...

Azért Kaktusz is próbálkozott, püfölte (volna) a billentyűket ezerrel.

Kata nem is aludt délelőtt, úgyhogy a két kölök egyszerre ment aludni délben, és aludtak szépen 2 órát. Utána játszótéren rohangálás, hasraesés, pacsálás a kútnál, homokozás, hintázás és bújócskázás volt a program. Uzsi után Katus rájött, hogy ki tudja pakolni a DVD-lemezeket a TV alatti szekrénykéből, és ezt a gyakorlatban is bemutatta.

Fürcsi, és végül este 8-kor mindketten hang nélkül csuucsuztak szépen.

Csütörtökön hajnalban 4:1 - re módosult a fiú-lány arány a családban a lurkók között, megszületett ugyanis Matyigyerek Svájcban, Isten hozta, kívánunk neki minden létező jót!

Nálunk pedig kitört a vakáció, Bencus pénteken volt utoljára bölcsis, hétfőtől itt a nyári szünet. Nem volt sírós búcsú, de ez csak annak köszönhető, hogy nem én vittem reggel, mert én tutira bőgtem volna, amikor utoljára hozom ki a bölcsiből. De úgy látszik csak én vagyok ilyen szentimentális. Pénteken délután uzsonnáztunk, és mondja a Zozi Bencusnak, "Itt van az én óvodás nagyfiam". Én meg még hozzáfűztem, hogy látod Bencus anyáék hogy öregszenek? Erre Benyó: "És akkor nem lesz fogatok?" Valahogy úgy...

Tegnap este kimenős voltam, Neoton-koncertre mentünk a többi elszabadult anyukával. Az elindulás nem volt túl egyszerű, mert Bebi ordítva kapaszkodott a lábamba, hogy "Anyaaa, neeee menj eeeeel!" De szívemet megkeményítve elhagytam a helyszínt, és buliztunk egy marha jót, ráadásul reggel sem ébresztettek fel, apa átvette a műszakot, úgyhogy fél nyolcig aludtam!!!

Ma pedig Ádibádiéknál voltunk egész nap. Katus elmélyülve szemlélte néha Ádibabát, Bencus meg nem győzte puszilgatni. Egyszer csak odafordult hozzám, és megkérdezte: "Anya, mondhatom neki, hogy Picimogyoró?" Katust hívta így, amikor megszületett...

Teljesen rendben ment minden, mindenki aludt délután, senki nem volt nyenyi, úgy látszik a családi banzáj jót tesz mindenkinek.

Biztos a melegtől van, hogy Bebi nem képes figyelni magára, de tegnap úgy jött haza a bölcsiből, hogy a könyökét nem tudta kinyújtani, a térdén meg egy bazi nagy flekk volt. Ma reggel pedig, miközben az ágyon ugrándozott, úgy lefejelte az ablakpárkányt, hogy egy óriási lila hupli nőtt a fejére. Már előre féltem, mivel jön ma haza. Szerencsére ma nem szerzett be újabb sérülést.

Katus nagyon nyűgös volt a melegtől - gondolom - úgyhogy a délutáni szunyóka után teleengedtem a kádat jó kis langyos vízzel, és pancsizott egy nagyot, utána az étvágya is megjött.

Még ágyat húzni is segített:

Délután nagy volt a boldogság, amikor hazajöttek a fiúk. Mostanában minden reggel nagy sírás van, ha becsukódik mögöttük az ajtó. No dehát, már ez is csak két napig tart, aztán jön a móka-kacagás.

A hétvégén Kata és apukája fényképezőset játszottak. Ez ebből állt, hogy apa kb. egymilliószor kattintotta el a gépét, ezek a képek születtek:

Királylány csiniben, gyönggyel a kezében.

Királylány örül a gyöngynek

Bebi bulizik a cybergyerekre. Ez a kedvenc száma.

Áll a baba, áll, mint a gyertyaszál... Igen, Katababa, ma Egerszegen ebéd után egyszer csak fogta magát, odakúszott a kanapéhoz, feltérdelt, és utána felállt. Nagy vigyorogva körülnézett, majd lehuppant a hátsó felére. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy hiába várunk annyira a mászásra, nála marad a kúszás, aztán gondolom szépen lassan majd az álldogálásból el is indul.

Élménygazdag hétvége van mögöttünk. Pénteken délben elhoztuk Bencust a bölcsiből, aztán a kövin elbúcsúztattunk egy kollégát, majd indultunk Egerszegre. Bencus azért a kövin még lelopkodta a tortákról a marcipán meg csoki díszeket.

Szombaton vártuk a vihart, de szerencsére Egerszeget csak a széle érte, úgyhogy nem is volt vészes. Viszont az eső miatt nem tudtunk kimenni a lakásból, helyette volt bújócska. Bencussal feketepétereztünk is, egész jól lehet vele már játszani, eltekintve a kezdeti nehézségektől, hogy mindig ki volt, ha nem nála volt a feketepéter. :)

Ma délelőtt Katus kint matatott az előszobában, és egyszer csak a következő monológot hallottuk Bebitől: "Hát te meg úgy egyébként minek örülssz? Azt hiszed ügyes voltál? Hát nem voltál az." Történt ugyanis, hogy Katababa szokásához híven megtapsolta magát, amiért felült, és ezt az eseményt kommentálta Bencus így.

Hazafelé szerencsére aludtak mind a ketten, itthon pedig Anita jött látogatóba, ami mindig feldobja a hangulatot, főleg a Bebiét.

Új szóval gyarapodott ma a szókincsünk. Mert hogy nem ám csak a gyerekek tanulnak tőlünk! De nem ám! Tudjátok mi az a célvödör? Pofon egyszerű. Hát az a vödör, amibe játék céljából bele kell dobni a labdát. Ezt tanultuk ma Bebitől.

Amúgy pöffedünk, mindenki egyre nehezebben viseli a hőséget. Katával ma egyáltalán nem mentünk ki a házból, cigaretta adag is leredukálva, miután délután kettőkor az erkélyen 39 fok volt. A franc se kívánja szaunában a cigit.

Így inkább maradt a jó öreg búgócsiga:

Nem teljesen rendeltetésszerűen használva, de így legalább nem fél tőle.

Délelőtt mostunk, Katus segített válogatni a szennyest:

"Basszuskulcs! Ezt mind ki kell mosni? És utána ki fog vasalni, amíg anyám velem játszik??!"

Bencus délután egy szál gatyában jött haza a bölcsiből, ma is volt pancsi bennt, így azért egész jól bírják a hőséget. Itthon aztán, mert még nem volt elég melegünk, hatalmas hancúrba kezdtünk a kisszobában. Apa lebirkózására szövetkeztünk, de fel kellett hagynunk vele, mert Katus komolyan vette a harcot, és sírni kezdett, meg mászott apához, hogy ne bántsuk. Így aztán maradt a labda, meg a pusku, meg a végén a teljes kimerülés.

Miközben mi vacsiztunk, Katus szépen eljátszott új barátaival, a hűtőmágnesmanókkal, aztán pedig szökésnek indult.

Meleg van. Úgyhogy Katussal nem is nagyon mozdulunk ki. Ha nagyon muszáj, akkor délelőtt elszaladunk a boltba, aztán itthon besötétítünk, és jól elvagyunk.

Katus hintázik, gyöngyöt fűz - na jó eszik - és igazi csajszihoz méltóan fésülködik.

A búgócsiga is nagyon érdekli, bár hangulatától függően néha pánikba esik tőle.

Aztán megpróbálja leszedni a vödörről, hogy aztán...

... fejébe húzza a vödröt.

Reggelente leszoktunk a mesenézésről - mármint Bencus - helyette fetrengés van a nagy ágyban:

Szegény apa próbál még kumni egyet, de nem nagyon sikerül.

Bencus jól bírja a hőséget. Persze azért, mert a bölcsiben felfújtak nekik egy pancsimedencét, és abban őrültködnek egész nap. Itthon inkább meg sem próbálom, mert az erkélyen ma például 37 fok volt, és amíg Katus csücsülne a vízben, én főnék a levemben. Így inkább marad a jó kis hűvös szoba.

Tegnap jó kis nyugis vasárnapunk volt. A reggel már nagyon jól indult, mert Katus fél 7-kor, Bebi pedig csak fél 8-kor ébredt. Délelőtt játszótér:

A homokozóban kicsúszott a zsebemből a telefonom, nem is vettem észre, Bencus találta meg később. Komoly képpel hozta, majd közölte velem, hogy "Ezért most nem nézhetsz este híradót! Megértetted?" Meg hát.

Délutáni alvás után elmentünk fagyit venni, aztán amíg én felmostam, a lurkók a szobájukban hancúroztak apával. Nagyban ment a birkózás, amikor hallom ám, hogy apa mondja "Bencus ez az utolsó, jó?" Erre Benyó: "Jó, és utána még egyet!" 

Katus korán kidőlt, háromnegyed 7-kor már aludt, de Bence sem várta meg a 8 órát.

Ma reggel aztán a bölcsiben volt egy kis dráma ("Anya ne hagyj itt!"), de aztán megnyugodott. (Legalábbis remélem.)

Bencus 5 nap után végre ma este kakilt. Nem volt egyszerű menet, de túl vagyunk rajta. Egy kerek órát ült a WC-n, közben nyuszi, taki, süni, Anna és Peti. No meg persze az elején üvöltés. Azért nem kakilt eddig, mert a hétfői kúp után valahogy bebeszélte magának, hogy ő nem tud kakilni, mert ott van a kúp. Két napja már semmire nem tudott nap közben koncentrálni, csak arra, hogy összeszorítsa a fenekét. Peidg tegnap Biatorbágyon voltunk, azt hittem, majd ott elterelődik a figyelme, de nem. Szegénynek már a pocakja is nagyon fájt, szenvedett.

Katababa is nyűgös, úgy tűnik egyszerre jön ki a két felső fogacska. A kakilós ordítást szerencsére átaludta, de éjszakánként gyakran felsír azért panaszosan.

Tegnap Biatorbágyon megköszöntöttük Erát, aki tegnap volt 30 éves. Tortát is kapott, a gyerekeknek a lelkére kötöttük, hogy ez titok, persze Bencus meg Réka igazi jó gyerekhez méltón azért elárulta az Erának, hogy nincs a spájzban egy szív alakú torta, és nem fogjuk megköszönteni.

Bulcsi édes volt, egész nap mondogatta a Katusnak, hogy baba, és állandóan szeretgette, meg fel akarta emelni. Azért a szokásos hajtépés sem maradt el, nem csodálkoznék, ha a Kata legközelebb, ha meglátja a Bulcsit, jó mélyen a fejébe húzná a sapkát.

Rékus meg - az igazi  csajszi - kérdezgette a Bencét kezében a "sminkcuccával", hogy "Bencus szerinted szép lennék, ha feketére festeném a szempillám?" Bence elég hülyén nézett, szerintem azt sem tudja mi az a szempilla. Azt hiszem el kell beszélgetnem vele a női lélek rejtelmeiről, meg arról, hogy mi is a megfelelő válasz egy ilyen kérdésre.

Ma délután meg a követségen voltunk, bográcsoztunk stb. Ott voltak a Zsozsiék is, úgyhogy nem volt unalmas a buli. Mielőtt indultunk kérdeztem Benyót, hogy nem akar-e hozni valami autót, erre ő :  "Nem, mert úgyis össze-vissza fogunk rohangálni, nem kell autó." És így is lett... Szerencsére a tűzbe nem esett bele senki, igaz csak a Jóisten őrizte.

Bencus ma annyira mocsok volt, hogy ammikor Katus kúpot kapott, odaállt mellé, és azt mondta: "Bibibííí, kúpot kapsz!"   Bezzeg, amikor ő kapott. Hiába, legszebb öröm ...

Katus egyébként jól van, ma már csak pici hőemelkedése volt, úgyhogy úgy látszik tényleg csak a foga volt. Nem is volt már bágyadt, jókat játszottak:

Katus délelőtt aludt egy kicsit, addig Bencus segített az erkélyen kertészkedni:

Bencének hétfő óta - amióta a kúpot kapta, az a legnagyobb problémája, hogy nem mer kakilni, mondván ott van a kúp, és fájni fog, ha az kijön. Akárhogy is számolom, az már 4 napja volt, és azért négy napig visszatartani, az kemény. Na mindegy, előbb-utóbb kijön.

Délutáni alvás előtt még egy utolsó hancúr a sötét szobában:

Túl sokat egyik sem aludt, viszont ma nem volt hiszti. Kicsit nehéz így, hogy nem tudott kimenni, mivel ugye Katus lázas volt, pecaboton meg mégsem engedhetem le a játszótérre. Na, de majd holnap...