Bence és Kata mindennapjai

Hol is hagytuk abba? Ja, persze! Ott, hogy hazajöttünk a kórházból, jól kialudtuk magunkat délután, és....

...és éjszaka én kezdtem rá. Hányás, hasmenés ezerrel. Reggelre eléggé lemerültem, Katus viszont vidáman ébredt, így én aznap a túlélésre játszottam. Katus szépen elvolt a szobában, én meg a ziziben tengődtem, persze amíg hagyta. Néha muszáj volt kirohannom WC-re, Katus kint ordított az ajtó előtt, de hát mégsem hagyhattam nyitva az ajtót. Már kezdtem látni a végét, amikor 11 óra felé telefonáltak az oviból, hogy Bencus fájlalja a hasát. Jéé, mitől? Zozi riasztva, gyerek haza, szerencsére Zolinak nem kellett visszamennie dolgozni, különben nem tudom mit csináltam volna. 

Na, nem is részletezem a folytatást, legyen elég annyi, hogy a WC gyakran volt foglalt. Mára mindenkiről lement a nyavalya, vidáman telt a nap. Fertőtlenítettünk mindent, plüssállatok pancsiztak egy jót a mosógépben, elfogyott vagy egy flakon flóraszept.

Katusnak az étvágya is kezd helyre állni, Bencus még nem a régi, de szerencsére egyik gyerek sem az a zörgős csontú, vannak tartalékok.

Délután Zoli valamit barkácsolt, én vasaltam, és a következő párbeszéd ütötte meg a fülem apa és fia közt:

"Apa, most mit csinálsz?" "Csavart keresek." "Apa, miért?" Csönd "Apa, minek kell a csavar?" "Be akarom csavarozni azt, ide a helyére." "Miért?" Csönd "Apa, majd ha becsavaroztad, én is csavarozhatok?" "Igen, majd ha kész vagyok." "Apa, mikor leszel kész?" "Mindjárt, várjál egy kicsit." "De apa, mikóóóóór?"

A párbeszéd lerövidítve került ide, rakjatok még bele kb. 5 miértet, meg 3 nagyon okos kérdést.

Este felé nagy móka volt a gyerekszobában, amit sikerült is megörökítenem, az első képen pedig Bencus járássegítő szerepben tetszeleg.

A Heim Pál kórház sürgősségi osztályán töltöttük az éjszakát Katussal. Tegnap este ugyanis 6 óra felé elkezdett hányni, és gyakorlatilag este 8-ig abba sem hagyta. Mivel nem maradt meg benne semmilyen folyadék, konzultáltunk a doktor néninkkel és ő rögtön a Heim Pálba küldött bennünket. Bencus persze sírt, hogy ne vigyük a Katát kórházba, mert ott biztosan sírni fog (így is volt).

Summa summárum, felvették az osztályra, kapott egy hányás elleni kúpot, bekötötték neki az infúziót, mert már kezdett kiszáradni. Persze a véna megtalálása azokban az édes kis pufi karokban nem volt egyszerű, a nővérkéknek nem is sikerült, végül egy aneszteziológus doktor néni talált egy használhatót a lábfején. Bekötötték, nekem meg azt kellett figyelni egész éjszaka, hogy ki ne szedje, meg ahogy forgolódik, be ne akadjon valahová. Szerencsére rendben ment minden, szegényem nem sokat aludt, hajnali kettőkor aludt el mélyebben és akkor aludt fél ötig. Nagyon szomjas volt, de csak szépen apránként ihatott, ő meg sírva mutogatott a csapra, hogy "Mammma, mammma!"

Este még elalvás előtt szoros barátságot kötött egy pink kutyussal, aki ott lakik a kórházban, és az a dolga, hogy az ilyen kis elveszett apróságokat vígasztalja. Pinki nagyon csúnya jószág, már csak egy füle van, és a tappancsai meg a füle rikító sárgák, de Katus egyből beleszeretett, Vauvaut ölelgette, vele aludt egész éjszaka, reggel meg szépen elbúcsúztunk tőle.

Reggelre kiderült a vérvizsgálatokból, hogy valami bacit nyelt be a kisasszony, gyógyszert nem kell szedni, diéta, Normaflore. 10 óra felé hazaengedtek bennünket, fél 12-kor pedig szépen mindketten elvonultunk csucsuzni. Most már jól van, a fáradtságon kívül nincs baja. Igaz az étvágy még nem a régi, de hála a jó Istennek vannak tartalékai.

Így telt hát az első szülinap meg az előestéje, de megígérjük, hogy a hétvégén bepótoljuk a nagy murit.

Íme a kis beteg és Pinki kutya:

Katussal nyertünk 3 napot, amit itthon tölthetünk kettesben, békében, nyugalomban. Megfázott ugyanis, és inkább nem vittük bölcsibe, nehogy valami komolyabb dolog legyen az egyszerű kis takonykórból. Itthon szépen orrspray-zünk, aztán talán helyre jön hamar.

Bencus tegnap kirándulni volt az ovival. Almát szedni mentek, busszal, hátizsákkal, rágcsálnivalóval, ahogy az egy igazi kiránduláshoz illik. Fényképeket az ovi honlapján találtok: www.brunszvikterezovoda.lapunk.hu, azon belül is bal oldalon a képgalériában a legutolsó mappa: Almát szedtek a Katicák. (Katica csoport)

A kirándulás nagyon jól sikerült, Zoli bácsi volt a sofőr, aki - mint Bencustól megtudtuk - még az almaszedésbe is beszállt, és cipelte a ládákat. Gondolom, hogy örülhetett. Bár biztos mókásabb napja volt, mintha idióta turistákat kellett volna fuvaroznia...

Végül több mint 50 kiló almát szedtek a lurkók, így pár heti gyümölcsadagjuk is megvan legalább.

Katus jól bírja a bölcsit, hétfőn kifejezetten megdícsérték, egyetlen probléma változatlanul az alvás. 1 óránál többet nem nagyon alszik. Bár nem fáradt délután sem, lehet, hogy elég ennyi.

Hétvégéről még adós vagyok pár fényképpel, íme:

Mozgalmas hétvége van mögöttünk. Tegnap hazajött nagyi Svájcból, Bencussal mentünk ki elé a Keletibe. Éppen berohantunk, amikor már jött is nagyi, örülés, puszi, hazamenés. Délután nagyot játszottunk, meg játszótereztünk, ahol végre Bencus találkozott Kálmán bácsival és locsolhatott megint. Zozi apránként dobálta ki a száraz cuccot. Először csak gatya kellett, aztán póló végül zokni és cipő is...

Ma délelőtt pedig metszeni tanult  Bencus Kálmán bácsitól. Nagyi hazament ebéd után, de ezúttal nem volt sírás, mert láthatáron volt a következő móka: kirándulás Eráékkal a Népszigetre. El is indultunk, meg is érkeztünk, ezzel még nem volt semmi baj. A kecskéket is megettük szépen, örültek nekünk nagyon.

Katus hol a kezemben, hol Ercsa nyakából szemlélte a világot. 

Aztán amikor a kecskék már telerakták a hasukat, az az ötletünk támadt, hogy lesétálunk a Dunához kis kavics dobálásra. Nem is lett volna semmi baj, ha Bencus nem szenved megint szelektív halláskimaradásban. Az elején még édesen dobálták a kavicsokat, ugrándoztak Lilkóval, minden rendben ment. de egyszer csak megindult egy sártenger felé, én üvöltöttem, hogy álljon meg, de nem így történt....

A következő pillanatban lábszárközépig süllyedt a mocsárban. Aztán ettől annyira megijedt, hogy leült, így már a feneke és a keze is csupa sár volt. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. Szerencsére nem esett komoly baja az ijedtségen kívül, gatyát, cipőt meg kimostam.

Íme mindez képekben:

Ezután persze kénytelenek voltunk hazajönni, Bencegyerek gatyára vetkőztetve, mezitláb.

Azért itthon még készült néhány vidám kép:

Katus ma már a reggelijét is a bölcsiben fogyasztotta, nem volt vele gond, ma nem kaptunk letolást. Egyetlen probléma, hogy keveset alszik, alig egy órát.

Bencusért ma igazán későn mentünk az oviba, fél 5 volt már, mire odaértem, és péntek lévén már csak hárman voltak ott. e Kámi is ott volt, így nem volt gond. Miután hazajöttünk, lementünk a játszótérre, visszafelé, pedig Benőúr bement a szomszéd Csilláékhoz, és csak 2 óra múlva jött haza. Addig jóllakott, mesét nézett (persze jól beadta, hogy ő otthon mindenféle mesét nézhet, és valami süsü mesét nézett). Emelgette Tibi súlyzóit is, meg is jegyezte amikor fürdettem - a bicepszét mutogatva - "Nézd anya, milyen erős lett az izmosom!" Amúgy nagyon fáradt volt már, és ebből kifolyólag kissé zizi is, amikor betakargattam az ágyikójában, azt mondta "Azért voltam ilyen, mert fáradt vagyok." No, legalább van önkritika.

Az utóbbi időben kicsit elmaradtam a fényképekkel, hát most bepótolom. Elsőszülöttemről nem sikerült képet csinálni, mivel nem tartózkodott itthon.

"Bumm a fejbe"

Mostanában gyakran hallom így kezdődni a mondatokat. Mióta Bence óvodás, valahogy sokkal többet mesél. A beszélőkéjével eddig sem volt gond, de most sokkal inkább mesél. Meséli, hogy mi volt az oviban, melyik gyerkőc mit csinált, mondott stb. És be nem áll a szája. Még fogmosás közben is csak magyarázna.

Szülői volt ma az oviban. Olyan furcsa látni, hogy milyen más, mint a bölcsi. Itt már tényleg "tanítják" őket, egy csomó mindenről szó van, sokat beszélgetnek. Biztos emiatt is lett ilyen kis okoskatörp.

Katust ma nem dícsérték meg a bölcsiben... Előbújt belőle ott is a drámatagozat. Rájött, hogy Ibi szíve mindig meglágyul, ha hasra vágódik és bömbölni kezd. Csak az a gond, hogy a másik dadus - Mariann - keményebb szívű, mint Ibi, és most fejébe vette, hogy megváltoztatja Ibit is, meg Katát is. Kiváncsi leszek ki nyer. Ahogy Katát ismerem, azért nem fogadnék Mariannra nagy összeggel. Hehe  Egyébként már ott is alszik a bölcsiben, jókat ebédel. Tegnap már két órát aludt, igaz ma csak egyet. Egyenlőre 2-kor hozom el, de szépen lassan majd ezt is kitoljuk.

Bence szobafogságban volt ma délután, miután hazaértünk az oviból, meg a bevásárlásból. Hagyjuk inkább, hogy miért került oda, maradjunk a puszta ténynél, hogy ott volt. Régebben a legnagyobb bünti volt neki, ha nem jöhetett ki, és egyedül kellett játszania a szobában. Igen ám, de azóta van egy Katusunk, aki igen csak szolidáris a testvérével. Történt ugyanis, hogy amikor Katus levágta, hogy Bence a szobában van, ő is fogta magát és nagy kurjongatások közepette szépen bemászott hozzá. Nem telt bele sok idő, és hatalmas kacagásokat hallottunk a szobából. Bebi valamit bohóckodott, Katus meg a szoba közepén üldögélt a földön és jóízűen röhögött. (Nincs rá jobb szó, mert ugyanúgy röhög, olyan mély hangon, mint a Benyó.) Azt hiszem kénytelenek leszünk valami új büntit kitalálni, mert így nem hiszem, hogy túl sok ideje lett volna az őrizetesnek gondolkodnia azon, amit csinált... :)

Bölcsiben minden oké volt, 11-kor mentem érte, addig egészen jól el volt Katababa. Nagyon vicces, hogy jókedvűen játszik, mászkál, de amint meglát, hasra vágja magát, és elkezd sírni. Most vagy akkor esik le neki, hogy addig nem voltam ott, vagy előtör belőle a drámatagozat...

Bencus épp az előbb fenti mondatot vágta a fejemhez, amikor bementem a szobába, hogy most már tessék aludni... eggelig azért csak nem kukorékol ott nekem.

Kicsit korán indult a nap, Katus háromnegyed 6-kor ébredt, viszont egészen jól kibírta délig. Igaz voltunk játszótéren, és az mindig segít. Cserébe ebéd után aludt 3 órát.

Délután meglátogatott bennünket Beus, Bence pedig hozta a formáját. Először kicsit szégyenlős volt, aztán mindenkit lelövöldözött, majd szegény Beust megbilincselte, de szerencsére a bilincs mindkét részét ugyanarra a kezére tette... :)

Fenti aranyköpés ki más száját hagyhatta volna el, mint Benyóét. Az eredeti verzióban én mondtam Katusnak, hogy nem kell mindjárt pánikba esni, ha lerakom a földre a szobában, Bencus pedig úgy gondolta, hogy a pániknak semmi értelme, beleesni pedig pláne nem lehet, így lett belőle pálinka.

Egyéb elszólások is voltak ma: "Úgy örülök, hogy szétszakad a szám!" illetve: "Anya, képzeld a Csongornak az oviban van bekmenes (Batman) órája!" "Ne mondd, és ki az a bekmen?" "Hát az egy ember, aki tud kardozni" (Úgy látszik Bencusnál még minden hős kardozik, de legalább puskuzik.)

Katusnak ma nem volt egyszerű a bölcsiben. Mondjuk ez leginkább annak volt köszönhető, hogy háromneged 5-kor ébredt, igaz az autóban aztán aludt egy órát. Csak beadtam, és mentem az utamra, hirtelen azt sem tudtam, mit kezdjek a rám szakadt 2 szabad órával. Hétfőn még ugyanez lesz a menetrend, de kedden már az ebédet meg az alvást is megpróbáljuk.

Délután meglátogattuk lenti nagyiékat, szegény Fidó kutya szerintem 3 keresztet is vetett, amikor Kata elhagyta a helyszínt, ugyanis visongatva vauvauzott neki, és próbálta utolérni. (Mármint Kata a kutyát.)

A bölcsi meg az ovi lefárasztja őket eléggé, így este legalább nem kell küzdeni a lefekvéssel. 8kor mindenki békésen szunyókál.

Katus ma egyedül volt a bölcsiben. Úgy igazából. 9-kor beadtam, benn voltam pár percet, aztán szépen elmentem, és 11-re mentem érte. Semmi gond nem volt vele, nagyon jól érezte magát. Szerintem már simán ebédelhetne és akár alhatna is ott, de Ibiék a fokozatosság hívei, pedig ez így sokkal rosszabb. Teljesen szét van darabolva a napja, nem tud rendesen aludni délután.Na mindegy, jövő héten már megpróbáljuk az ott alvást is, szerintem nem lesz gond.

Katus reggel kicsit korán ébredt, és így nyűgös volt már, amikor indultunk itthonról. Éppen a fürdőben tollászkodtam, Bencét apa öltöztette, Katus pedig a szobájukban a földre borulva zokogott. Bencus annyira megsajnálta, hogy inkább ott akart felöltözni, hogy ne legyen egyedül. Meg is nyugodott a kis drámatagozatos.

Egy-két elmaradt fénykép:

       Apával a számítógép előtt.

Végül pedig Katus új frizkója:

Arra jöttem rá, hogy a gyerekek - legalábbis Bence meg a barátai - szőrben mérik a felnőttséget. Aki szőrős, az felnőtt, de legalábbis nagyfiú. Már a bölcsiben tavaly is folyton azt nézegették, hogy kinek szőrös már a karja. Ma este fürdésnél pedig Bencus a következővel vígasztalta Katát, amikor már kicsit nyűgös volt: "Ne félj Kata, te is leszel majd egyszer anyuka, és akkor neked is lesz szőröd!" :)

A bölcsiben Katus ma nagyon jól viselkedett. Ma volt az a nap, amikor az előírások szerint "a szülő rövid időre elhagyja a szobát, majd visszatér". Na, nálunk ez a rövid idő másfél órára sikeredett, mert Katus észrevette ugyan - pár perc múlva - hogy kimentem, de amikor elkezdett hüppögni, el tudták terelni a figyelmét. Ibi tisztába tette, megitták a tízóraira szánt gyümölcslevet, kimentek a teraszra. Én meg csak ültem és vártam. Néha hallottam, hogy kezd nyenyeregni, de mindig sikerült más irányba terelni a dolgokat. Úgyhogy holnap nagy lépésként reggel beadom, és eljövök, majd 11-re visszamegyek érte.

Amikor Bencusért mentünk az oviba, Kámival érzékeny búcsút vettek egymástól a kapuban, ölelés, puszi, kézfogás, volt ott minden. Aztán Kámi a kerítésen keresztül integett nekünk, amikor beültünk a kocsiba. :)

Este lefekvés előtt pedig Bencus elkezdte mondani, hogy ő nem akar az ágyában aludni. "És miért nem akarsz Bencuskám?" "Mert nincsenek ott az állataim." Kipakoltam ugyanis az állatkertet, hogy a gyerek is elférjen valahogy. De hát így vissza kellett pakolni Buksit, Csacsit, Sapkás Macit és a többieket.

Katussal ma kicsivel több időt töltöttünk a bölcsiben, mint tegnap. Egyenlőre simán megy minden - no de persze ma is bent voltam még végig, így nem nehéz jól éreznie magát a rengeteg újdonság között. Pohárból ivás megy, mint az ágyba khmkhm...

A teraszon Katus bemutatta, hogy a bölcsis szuper kis autókat, amibe a pajtások beleülnek, és az alján lévő lyukon keresztül kis lábukkal hajtják, no szóval ezt a járgányt egészen máshogy kell használni. Beszállás kérem fejjel előre, majd lecsúszás a lyukon a járgány alá, alváz megtekintése, majd vigyorogva előmászás a kocsi alól. Katus ma ezt élőben is bemutatta a bölcsiben.

Hazajöttünk, evés, alvás, fiúk elhozása, előtte még Benyó rolerezett egy nagyot a kövi mögötti sétányon. Nagyon profi a kiscsákó, egyszer sem esett el.

Tegnap megszabadítottam Katust a fürtjeitől. Csak ollóval, nem a bűűűvel, így nem lóg a szemébe, meg a madárfészekhez hasonlító valami is eltűnt a buksijáról. Apa kicsit elkeseredett, hogy az ő kicsi lánya, meg ilyenek, de igazából tündéri így is, majd mellékelek fotót, ha sikerül. :)

Hiszek abban, hogy két kis ivadékunknak nem nagyon adhatunk többet, mint gyökereket és szárnyakat. Ezért is az idézet a bal felső sarokban. Na, ma az első pihéket ragasztottam Katus szárnyaira. Ma voltunk ugyanis először a bölcsiben. Vidáman érkeztünk, régi kedves ismerősök vártak bennünket, akik már alig győzik kivárni, hogy Katust is lehessen gyagyázni. Anno Bencus is többet volt a Zsuzsi - az igazgatónő - irodájában, mint a szobájukban. Azt hiszem Katusra is hasonló sors vár. Benyó fényképe még most is kinn van a Zsuzsinál. Na szóval. 3 kisgyerek volt összesen a csoportban, zajlik a beszoktatás. Leültünk a szoba közepére a szőnyegre, Katus először bőszen ölelte Lencsibabát, de aztán pár perc múlva elkezdte mutogatni, hogy mi minden csoda van a falon. Aztán szépen elkezdte módszeresen felfedezni a játékokat. Közben egyszer sem keresett, ellenben a többi kisgyerekkel ismerkedett.

Fél 10-kor gyümölcslét hozott Tündi (Bence csak Tundi-nek hívta), és láss csodát, Kata POHÁRBÓL elfogyasztott vagy 2 decit. Éppen előtte ecseteltem, hogy sajna nem hajlandó pohárból inni, pedig tud, mert párszor már bemutatta itthon is, de aztán mindig sírva tiltakozott a pohár ellen. Na, ehhez képest a bölcsiben úgy ivott a pohárból, mint aki mindig ezt csinálta. (Aztán itthon is eltettem szépen a cumisüveget, és elővettem egy helyes kis műanyag poharat, azóta abból iszik itthon is.)

Tízórai után még kimentünk a teraszra, hogy kicsit ismerkedjen a környezettel, aztán szépen hazajöttünk. Holnap folyt köv.

Délután aludt egy nagyot, aztán hazahoztuk a fiúkat is. Este közös fürdés után mindkét lurkó hamar kidőlt. Katus már fél 8kor, Bebi pedig 8 előtt kicsivel már aludt, mint a bunda.

Tegnap reggel fogtuk magunkat, összepakoltunk, és kikocsikáztunk Biatorbágyra  friss házas barátainkhoz, no meg persze Rékushoz és Bulcsihoz. A gyerekeket már pár nappal előtte beizzítottuk így alig győzték kivárni a szombatot. Az időjárás kicsit közbeszólt, de aztán végül szép őszi hétvége lett a kiruccanásból.

Szombaton délelőtt a lurkókat kiengedtük a kertbe, ahol kb. egy percen belül megtalálták az egyetlen óriási pocsolyát, és annak szentelték minden figyelmüket. (Áldott legyen a neve a gumicsizma meg az esőruha kitalálójának!)

A legjobban Bulcsinak sikerült az álcázás, de azért még ő is felismerhető maradt.

Naív szülők azt gondoltuk, hogy délben, na jó max. 1-kor mindenki elcsendesedik, és akkor marad egy kis idő beszélgetésre, stb. De hát szülő tervez, a gyerek meg.... nem alszik. Egyik sem. Még a legkisebb sem. Katababa hősiesen kitartott, követte a nagyok minden lépését. Bulcsit ugyan megpróbálta anyukája lefektetni, de amikor még egy óra múlva  is kurjongatott kifelé a szobából, hogy "Anya, gombaaa!", akkor őt is kihozta a többiekhez. Így hát elég hamar elindultunk Budakeszire, ahol a vadasparkban szándékoztunk eltölteni a délutánt. Nekünk az Anna és Peti könyvekből ismerős volt a hely, Bencus teljes lázban volt.

"Diz iz dö begining of a bjutifúl frendsip!"

... ez meg a folytatás.

A Vadasparkban nagyon jó volt. Jó levegőn rohangáltak, Rékus meg Bence makkot gyűjtöttek az állatoknak, azzal etették őket - már amelyik kérte. Bulcsi a saját útját járta, Katus meg hol a babakocsiból, hol a kezemből szemlélte az állatokat. Az őzikék nagyon tetszettek neki, majd kiugrott a kezemből. 

6 óra volt már, mire hazaértünk. Vacsi, fürdés - együtt!!! - aztán viszonylag hamar csend lett.

 Ma délelőtt aztán könnyes búcsú után sikerült elindulni haza. Itthon még kipihenték a tegnapot, 3 óra alvás délután!!!

Végül még pár fénykép:

Bencusnak van az oviban egy barátja, Kámi. Kámi születése óta siket, hallókészüléke van, beszélni is csak most tanul, pedig 4 éves lesz decemberben. Már bölcsibe is együtt jártak, és már akkor is nagyon jóban voltak. Most pedig az oviban valahogy még szorosabb lett köztük a barátság. Anikó óvónéni már az első nap mondta, hogy mindig együtt játszanak, elválaszthatatlanok. Ma korábban értem oda egy kicsit, éppen indultak ki a kertbe, és Bencus nem akart még hazajönni. Maradtunk hát, így legalább volt időm beszélgetni kicsit Anikó nénivel. Elmondta, hogy Kámi csak Bencuson keresztül kommunikál, mert Benyó az egyetlen a csoportban, aki érti a beszédét, valószínüleg ezért nem mozdul mellőle, vele érzi magát biztonságban. Bencus meg az aranyszívű teljesen természetes módon fordítja, amit Kámi mond. Nem is kellett kérni rá. Igazán büszke vagyok az én nagyfiamra.

Ám, hogy ne emelkedjünk patetikus magasságokba, álljon itt a mai nap gyöngyszeme:

Fürdés után éppen törölgöttem Bencust, amikor odahajolt hozzám, és nagyon komolyan, kicsit feszengve azt kérdezte: "Anya, ugye olyat nem mondunk, hogy picsa?" "Nem kisfiam, az nagyon csúnya beszéd. Ki mondta ezt neked?" "Hát az oviban az Ádám." "Akkor mondd meg az Ádámnak, hogy ha legközelebb ilyet mond, akkor elviszi a bagoly a nyelvét!" (Majdnem azt mondtam, hogy a rézfaszú bagoly, hogy félelmetesebbnek tűnjön, de inkább módosítottam...) Hát kiváncsi leszek, hogyan folytatódik a történet.

Katussal ma Biatorbágyon voltunk egy utolsó ilyen kiruccanásra, mielőtt elkezdődik a bölcsi. Nagyon jól éreztük magunkat. Bulcsi meg Katus nagyon megtalálták a hangot. Eltekintve a kezdeti nehézségektől, amikor Bulcsi elvette Katustól a kiszemelt játékokat, nagyon jól ment minden. Már a haját sem húzza, ellenben puszilgatja. Ám legyen, végül is jó családból való legény.

Végezetül néhány lemaradt fénykép:

Katus Mikulássapkában                        Reggeli mesenézés

"Hogy csinálod Bebi? Áháá, ütögetni kell jó erősen. Megy ez nekem!"

"Hej óvoda, óvoda,

de sok gyerek jár oda..."

Hát ovisok lettünk. Nagy izgalommal indultunk reggel, bár szerintem én idegesebb voltam, mint Bebi. Tartottam tőle, hogy az egész nyári ovi emlegetés ellenére, azért az utolsó pillanatban meggondolja magát, és cirkusz lesz. De nem volt. Nagy vidáman öltözött egyedül (!), elvégre ő már óvodás, igaz a cipője kacsalábra sikerült, de sebaj. Anikó óvónéni már várt bennünket, szépen beslattyogott vele, hátra sem nézett. Amikor utána mentünk a szobába, hogy beszéljünk az óvónénikkel, már javában játszott.

Délután pedig beszélt, beszélt, beszélt. Mesélte, hogy mi minden történt, milyen szuper játékok vannak az oviban, mit mesélt az Anikó néni.

Katus pedig mindeközben olyan nyenyere volt, hogy már nem tudtam mit kitalálni neki. Hiába volt minden. Labda, csúzda, hinta, semmi nem tetszett. Csak kézben volt jó. Ja, kérem, két hét nagyi után... 

Délután azért, amikor hazahoztuk a fiúkat, helyre állt a rend. Ha Bebi benn volt a szobában, minden oké volt. Amíg meg nincs itthon, marad a nyenyere.

Hazajöttünk tegnap délután. Fájó szívvel hagytuk ott Egerszeget, meg a nagyiékat, de hát elmúlt a nyár, a szabi. No de mielőtt depresszióba zuhannék, inkább vissza a tegnaphoz. Ádibaba és kedves szülei jöttek hozzánk, megköszöntötték Bencust. Kapott egy szuper igazi kis távcsövet, ha Bencuson múlott volna, azzal is alszik.

Azért örültek, hogy újra itthon vagyunk, Katus nagy lelkesen fedezte fel az egész lakást, immár mászva, hol van már a hason kúszás?

Anita is átjött, volt móka-kacagás.

Este viszonylag sima ügy volt a lefekvés és reggel csak háromnegyed 7kor kelt Benyó, Katus pedig negyed 8kor. Jó, hogy éppen most jönnek bele az alvásba, amikor kezdődik az ovi meg a bölcsi, és valamivel korábban kell majd kelni. De hát ez van...

Nincs mit szépíteni a dolgon, csúnyán beszélünk. Zozi is, én is. Ezen a szokásunkon nem sikerült - igazából fel sem merült - változtatni a gyerekek születése után sem. Nagy gond eddig nem volt, Bencus nemigen csipegette fel az elejtett morzsákat. Bezzeg tegnap.

Történt ugyanis, hogy Katus nagyon huncutul viselkedett tegnap délután, és Bencusra ilyenkor mindig rájön a szeretgethetnék. Tegnap is jól megszeretgette Katust, majd közölte vele: "Te kis Burmapecli!" Hogy mit jelent a burmapecli? Hát, khm, izé. Az úgy van, hogy ha rám jön a szeretgethetnék, akkor jól megdögönyözöm a lurkókat és azt mondom nekik: te kis kurvapecér. Ez van, én így szeretem őket. Ezt fordította le Bencus saját magának, és lett belőle burmapecli. Azért belepirultam, amikor rájöttünk, mit is akar ezzel...

Ma egyébként nyárbúcsúztatás képpen, még egy utolsót strandoltunk. Bencuson nem győztünk csodálkozni. Odáig jutott a vízimádatában, hogy dobálni kellett a medencében, jó messzire. Nem zavarta, hogy elmerül, hogy hasra, oldalra, hátra - mikor éppen hogy - landol a vízben. Nem volt fuldoklás, nem nyelt, az orrába sem ment víz. A siklást egészen magas fokra fejlesztette, és elég tempósan halad a vízben.

Katus mindeközben békésben üldögélt az úszógumijában, és figyelte az eseményeket, néha-néha egy kurjantással kommentált.

Katus sétál. Kapaszkodva ugyan, de sétál. Föláll a kanapénál, majd elkezdi róni a hosszokat. Oda-vissza fáradhatatlanul. Mindkét gyerek Egerszegen tanult meg lépegetni. Ez sem lehet véletlen. A jó kis zalai levegő...

Látogatóban voltunk ma nagyi egyik kolléganőjénél, Kati néninél és Sanyi bácsinál. Nagyon izgalmasra sikeredett, van ugyanis nekik egy tündéri 4 éves golden retriver kutyájuk, a Mázli. Mázli kutya odavan a gyerekekért, de igen sértődékeny fajta. No ezt be is mutathatta. Történt ugyanis, hogy Mázli nagy örömében, hogy két lurkó is érkezik, nagy rohangálásba kezdett, Bencus pedig az ő térdénél nagyobb kutyáktól fél. El is kezdett visítozni, amikor Mázli közelített felé. Mázli pedig megsértődött. Egyszerűen fogta magát, sarkon fordult és elrohant. Bencus nagyon meglepődött ezen a fordulaton, és amikor elmagyarázta neki Kati néni, hogy miért történt mindez, bement Mázli után, és BOCSÁNATOT KÉRT tőle!! Utána viszonylag normális mederben folytak a dolgok, Bencus dobálta Mázlinak a játékait - mármint a kutya játékait - és örültek egymásnak. Katusnak nagyon tetszett Mázli, de azért nem engedtük a közelébe, féltünk nehogy kárt tegyenek egymásban.

Egyszer csak Sanyi bácsi előhozott egy igazi légpuskát. Bencének még a szája is tátva maradt, de amikor Sanyi bácsi meg akarta mutatni, hogy kell vele igazából lőni, inába szállt a bátorsága a kis katonának.

Este Bencus beöltözött Mikulásnak, ezt dokumentálni is sikerült:

Jó idő lévén ma is strandolásra adtuk a fejünket. Nagypapa is velünk tartott, úgyhogy teljes volt a boldogság. 10 óra után értünk a strandra, Bencus be is vette magát a vízbe, nem is jött ki csak ebédelni.

Nagy előrelépést tettünk ma a vízilabdás karrier felé. Bencus megtanulta siklást, ami ugyebár minden úszásnem alapja. Nem fél a víztől, nagy levegőt vesz, és egész sokáig bírja már a víz alatt.

Azért Katus sem maradt le, ő is vidáman lubickolt az úszógumijában, Benyó pedig tolta-tolta körbe a medencében, közben meg magyarázott neki.

Egy óra körül megéheztek a lurkók, főleg Bencus. Be is vágott egy fél lángost, és négy kakaós palacsintát. Katus már túl fáradt volt az evéshez, egyszerűen csak kidőlt. Benyó is pihent egy keveset nagypapa mellett.

Szunya után még pancsiztak egy nagyot. Aztán pedig (nem is az én kisfiam lenne, ha ez nem történik meg), meg kellett látogatnunk naz elsősegélynyújtó-helyet. Történt ugyanis, hogy szokás szerint futott, hátrafelé nézve persze, ahogy kell és elvágódott. Horzsolás, ordítás, elsősegély. Ott aztán összeszaladt vagy három úszómester, azt hitték az ordításból, hogy valakinek minimum nyílt lábtörése van. Amikor Bencus meglátta a fertőtlenítőszert, akkor meg azért kezdett még jobban ordítani, hogy neki inkább még sem kell ragtapasz, csak azt az izét rá ne kenjék. Az úszómesterek próbálták győzködni, hogy egy férfi nem ordít így, hanem tűr. Én meg csendben megjegyeztem, hogy talán pont azért ordít így mert férfi... Amikor végeztünk, karban cipeltem el a hadirokkantat. Szerencsére egy fél óra múlva annyira nem bírta már víz nélkül, hogy inkább bevállalta, hogy csípni fogja a sebet, de bement.

Hazafelé úton csend volt a hátsó ülésen:

 Katus nem aludt, de elszórakoztatta magát.

Tegnapról kimaradt fényképek:

Fenti mondat Bencus száját hagyta el ma este, miközben a WC-n üldögélt. Hogy miért, azt nem tudom, de megtetszett.

Délelőtt kicsit le voltak lassulva a lurkók, miután tegnap este Bencus még megnézhette a tv-ben a Shrek 2-t. 10 óra volt már, mire elaludt, reggel persze szokásos időben ébredt, Katus meg korábban, 6-kor. Takarítás volt a program, Bencus segített is, Kata csak nézte a nagy szemeivel a porszívót.

Felhoztuk a tárolóból Bencus régi bébitaxiját, hogy Katát tologassuk rajta, egyenlőre azonban úgy tűnik, Benyót még mindig jobban érdekli. Rallizik vele a lakásban. Ma ráadásul szépen le is tisztogatta:

 Ebédre krumplileves volt meg palacsinta. A leves      után Bencus esedezve nézett rám és azt mondta: "Majd otthon is főzzünk ilyet, légyszilégyszi!"

Palacsintából benyomott vagy ötöt.

Ma volt az első nap, hogy délben mindkét gyerek aludt, és csak fél háromkor ébredtek fel. Utána könnyű uzsi, aztán startoltunk a játszótérre. Katus már nagyon aktív. Hol van már az az órákig békésen elüldögélő kislány?

Életképek a játszótérről:

Szombaton este azzal dugtuk Bencust ágyba, hogy gyorsan aludjon sokat, mert másnap névnapja lesz. Vasárnap reggel fél 7kor éppen a fürdőbe próbáltam kiosonni, amikor benéztem Bencushoz, ő már ült az ágyon, és jó reggelt helyett azzal fogadott, hogy "Névnapom van." A köszöntést mindenféle formaságok nélkül előre kellett hát hozni, és pizsamában fel is köszöntöttük az ünnepeltet.

Élete első igazi társasjátékát kapta (Csigafutam), és legnagyobb meglepetésünkre képes volt megülni a fenekén arra a kb. 5 percre, amíg egy menet tartott. Persze az is nagyban hozzájárult a sikerhez, hogy Benyó nyert. Volt még robotból átalakítható autó (minden elvemet félretéve vettük neki, olyan régen szeretett volna már egy ilyet.), kártya, dominó.

Na és persze torta. Nem is akármilyen. Nagyiféle túróruditorta. Még Katus is evett belőle, Bencus pedig két szelettel is.

Délután rekorddöntési kísérlet volt, Katus három és fél órát aludt. Apa közben visszament Budapestre, de szerencsére nem viselte meg a lurkókat különösebben. Ja kérem, ha Egerszegen vagyunk, semmi nem számít.

Este felé még Ádibádiék is felköszöntötték a kis ünnepeltet telefonon.

Katus is nagyon örült Bencus ajándékainak, főleg a Csigafutam csigái érdekelték nagyon.

 Ja, és a nap híre! Zozi és Bencus délelőtt elszaladtak biciklipumpát venni, és találtak Benyónak igazi nagyon klassz sportcipőt. Büszke is rá, megígértem neki, hogy este elmegyünk az új futócipőjében futni...

Zozi, Kata és én ma délelőtt gyorsan nyakunkba vettük a várost, hogy ajándékot vegyünk Bencusnak névnapjára. Sikerült is, utána pedig engendtünk a sok leárazás tábla csábításának, és benéztünk egy sportboltba. Nagyon frankó kis gyerekcipők voltak, így hazarohantunk Bebiért, mert neki akartunk cipőt venni. Nem jártunk szerencsével. Szegényemnek olyan magas a lábfeje, hogy a tépőzáras cipőket nem hogy becsatolni nem tudtuk, de még a lábára sem tudtuk felhúzni. Viszont találtunk az oviba egy szuper benticipőt, pókemberes, még fel sem próbáltuk, Benyó már lelkesen kiabálta, hogy ez pont jó! Végül tényleg pont jó lett. :)

Egyébként a napok nagyon jól telnek, játszótér, játék itthon, szomszédolás, stb.

Fénykép ma nem készült, de nem maradtok azért kép nélkül, eldicsekszem az unokaöcséimmel, és a róluk készült legfrisseb felvételekkel. Íme Lackó és Matyi:

Ma reggel 7 előtt megjött apa, úgyhogy nagy volt az öröm, éppen akkor ébredtünk. Szegény nagyon álmos volt, úgyhogy délelőtt hagytuk aludni, mi meg kivonultunk a játszótérre, ahol Bebi egy félórai rohangálás után megunva az egészet, leheveredett az árnyékba pihenni.

A délutáni alvás után zajlott le a következő párbeszéd köztünk. Éppen fagyit ettünk, persze Benyó fél adagja a pólóján landolt. Mondtam neki, hogy nem kap másikat, erre ő :"Na, majd megkérdezzük a főnököt." "Miért, ki a főnök?" "Hát a Zozi" - hangzott a válasz. Ezt megkaptam.

Délután aztán apával kimentünk a játszótérre (mármint nem csak Zoli meg én, a gyerekeket is vittük). Legnagyobb szerencsénkre, ott volt Oli, aki egy hasonló kaliberű kisfiú, mint Bence. Először kincset kerestek a homokozóban, aztán miután félig elásták magukat, nekiálltak futni. Egy kislány - Anna - is beállt, vagy egy órát rohangáltak a játszótéren. Benyó mikor elfáradt, nem akarta elrontani a játékot, erre kitalálta, hogy a többiek fussanak csak tovább versenyt, ő meg majd indítja őket. A trükk bevált.

Katusnak mára semmi baja, a lázat meg a nyűgösséget elfújta a szél, úgyhogy ő is kihintázhatta magát, és még homokozott is.

Este aztán fürdés után bevette magát szokásos helyére, a nappaliban az asztal alá:

Este hajmosás is volt, utána szépen megfésültem, belőttem a frizkót, de ez itt már nem annyira látszik.

Bencus pedig pörgött még egy kicsit, de hála az atyai tekintélynek, 8kor elvonult aludni.

Hajnali kettőkor keserves sírásra ébredtem, nem a szokásos alvásközbeni felsírás volt, hanem egy panaszos segélyhívás. Katus jelezte, hogy valami nem oké. Be is mentem gyorsan, és ott találtam az ágyban egy lázasan hüppögő picimogyorót. Egy adag lázcsillapító után végül négy körül aludtunk el mind a ketten. Reggel 8kor ébredt legközelebb, ismét lázasan. Ez ment egész nap. Láz, Nurofen, alvás. Közben azért, amikor épp nem volt lázas, jókedvű volt. Aztán este, amikor a cumisüveget sem kérte, gyanús lett a dolog. Egyébként semmilyen tünetet nem produkált, viszont este vettem észre, hogy kibújt az ötödik fogacska! Megszenvedi őket szegényem. Állítólag a fogzástól nem lesznek lázasak, Katus viszont már a második alkalommal lázasodott be.

A nap egyébként jól telt. A kis energiabombát nagyi próbálta lefárasztani - több-kevesebb sikerrel. Katus pedig háromszor is aludt napközben, kipihente az éjszakát.

Kata egy rosszcsont úgy egyébként. Abban a pillanatban, ahogy földet fog a nappaliban, már startol is nagyi virágállványa felé, hogy barátkozzon a növényekkel. Végül elbarikádoztam az útvonalat, de akkor meg elég hangosan adott hangot méltatlankodásának.

Óóó, az a virágálvány

Bunkizás az asztal alatt, éppen egy láztalan időpontban.

Bencus tűzoltó-továbbképzést tart Katának.

Benyó egy tündér volt ma, amikor látta, hogy Katus nincs jól. Reggel, amikor azt hitte, hogy nem látom, odabújt hozzá, megpuszilta és azt mondta neki: "Semmi baj babám, elmúlik." Amúgy meg egész nap azon volt, hogy Katát jobb kedvre derítse. Ez sikerült is neki, még sírás közben is meg tudta nevettetni a bohóckodásával.