Bence és Kata mindennapjai

Hát eljött végre, sőt sajnos nagyon gyorsan el is múlt. Pedig mennyit vártunk rá, mennyit készülődtünk, sütöttünk, főztünk. De hát a Karácsony már csak ilyen.

24-én délelőtt szépen befaragtuk a fát, illetve Zozi - Bencus pedig nagyon lelkesen segített, hordta ki a szerszámait, hátha apa azokkal könnyebben boldogul. Aztán a fa díszítésénél is nagyon lelkes volt még, igaz minden díszt egy helyre rakott, de apróságokra mi nem adunk. Katus is figyelte az eseményeket.

Ebédre megettük a hagyományos mákos gubát - Katus csak gubát mák nélkül - és még arra is sikerült rávenni őket, hogy aludjanak, mert addig úgysem jön a Jézuska. Bencus mondjuk nem aludt sokat, egy óra múlva már jött is elő és onnantól fogva kb. 20 percenként hangzott el a következő mondat: "Jaj, én már annyira várom, hogy mit hoz nekem a Jézuska!" Fél 4 körül aztán mindenki szépen felöltözött, és bevonultunk a gyerekszobába, nehogy elijesszük a Jézuskát. És egyszer csak megszólalt a Mennyből az angyal, a csillagszórók égtek a fán, a gyerekek pedig teljes extázisba estek, mert az ajándékok is ott voltak immár a fa alatt...

Volt ott minden, amit csak kértünk a Jézuskától: Lego, kutyus, társasjáték, mesekönyv, pókemberes pulcsi, póló, gyönyörűszép tuppi kalap edények, stb.

A vacsi is nagyon fincsire sikerült, a halászléből legnagyobb meglepetésünkre mindkét gyermek jóízűen belakmározott.

Bebe este addig maradhatott fenn, ameddig csak akart - negyed 11ig bírta, cserébe másnap viszont 8ig aludt, ami nála abszolút rekord.

Karácsony első és másnapja mi mással telhetett volna, minthogy játszottunk az új játékokkal.

Pénteken délután újabb karácsonyi ünnepségre voltunk hivatalosak, de most úgy igazából. Meghívóval, ajándékkal, mindennel, ami kell. A Katica csoport ünnepelt ugyanis az oviban. Nagyon hangulatos volt, gyertyát gyújtottunk, körül ültük az asztalt, a gyerekek elmondták a verseket, amiket tanultak. Előző nap még mézeskalácsot is sütöttek nekünk - más kérdés, hogy végül az egészet ők falták fel.

Katus is nagyon élvezte a dolgot, főleg ahogy a nagyok énekeltek.

De a hétvége fő attrakciója mégis csak szombaton délután jött el. Neeem, most nem arra gondolok, hogy hirtelen leszakadt az ég, és Budapestet ellepte a hó, hanem hogy Kálmi szülinapi bulijába voltunk hivatalosak. Apát meg Katát otthon hagytuk, és elindultunk a KALAND felé. Igaz, kicsit messze sikerült csak parkolni, és sétálni kellett vagy 10 percet a szakadó hóban, és azt sem említem meg részletesen, hogy útközben Bencusra rájött a kakilás, de szerencsére sikerült elterelni a figyelmét, és azt sem részletezem, hogy hogyan cipeltem a 20 centis hóban, miközben szakadt rólam a víz. Lényeg a BULI. Kálmi is nagyon izgatottan várt már minket. Jól sikerült nagyon az este, Kálmán apukája elmehetne simán animátornak, úgy lefárasztotta a gyerekeket. Volt minden, ami kell: lufi, ugra-bugra, rohangálás, torta elfújhatatlan gyertyával. Szerencsénkre Domiék hazafelé elvittek bennünket az autóig, így megúsztam a cipelést.

A másik nagy esemény az volt a hétvégén, hogy végre belátható közelségbe ért a karácsony. Mézeskalácsot sütöttünk, ami kevésbé szép, ám annál finomabb lett.

Vasárnap délelőtt aztán kicsit élveztük is a havat. Bencussal lementünk, hogy építünk hóembert, de sajna a hó nem tapadt, így maradt a hóangyalka, meg a futkározás.

Az ajándékba kapott fotelek - merthogy Bencusnak is hozott egyet Anita Jézuskája - változatlanul nagy kedvencek, ezekben indulnak a napok. Valahogy így:

Tegnap a bölcsiben karácsonyi ünnepség volt - mondjuk Zsuzsi, az igazgató néni, talán a régi rossz beidegződés miatt a kedves szülőket a "Fenyőünnepen" köszöntötte. Jó móka volt. Először volt egy kis műsor, ahol egy hótündér játszott meg énekelt a gyerekekkel. Volt ennek a tündérnek egy varázsgömbje - olyen, mint egy csillogó diszkógömb, csak kicsiben - és amikor a műsorhoz már nem kellett, éppen nekünk adta, hogy vigyázzunk rá. Katus az ölemben ült, nagyon tetszett neki a gömb. Olyannyira, hogy oda sem adta senki másnak, hogy esetleg más is megcsodálhassa. Az igazi dráma akkor tört ki, amikor a gonosz boszorka jótündér a műsor végén visszakérte tőlünk a gömböt. Katus nem akarta adni, de anyai segítséggel azért csak visszakerült jogos tulajdonosához, Katus viszont ordításban tört ki. Szerencsére hamar megnyugodott. A csoportszobában aztán folytatódott a mulatság. Arra már Bencus is lejött az oviból. Eszem-iszom, dínom-dánom. Katusra figyelni kellett, mert járt körbe az asztal körül, amikor a többi kisgyerek már játszott, és mindenki tányérjából ki akarta enni a maradékot... (Esküszöm, nem éheztetjük!)

Bencus mostanában sokat foglalkozik a halállal. Valamiért érdekli ez a téma, de tegnap az autóban hazafelé elkezdett sírni, hogy ő nem akar meghalni, ha majd apuka lesz. Győzködtük, hogy az apukák nem halnak meg, talán sikerült is megnyugtatni. De tőlem is állandóan azt kérdezi, hogy mikor halok meg. Most mit mondjak erre? Hogy soha? Gyereknek nem hazudunk, tehát próbálom elmagyarázni neki, hogy terveim szerint, még nagyon-nagyon soká, majd csak ha ő már nagypapa lesz. Ettől általában megnyugszik.

No de félre a sötét gondolatokkal.

A héten kétszer is előfordult, hogy nem voltam otthon este. Tegnap Bencus megkérdezte tőlem, hogy ma is elmegyek-e itthonról. Mondtam neki, hogy nem. Erre ő: "Hát jobb is lesz, ha leszoksz erről!"

Puff neki, ezt megkaptam.

Fúúú, azt sem tudom, hol kezdjem.

Mozgalmas hétvége áll mögöttünk megint csak. Szombaton Anita és Ádiék jöttek hozzánk előkarácsonyozni és Katus névnapját bepótolni. Nagy volt a fennforgás, de a gyerekek ezt igencsak élvezik. (Ne meg persze mi is.) Katus kapott egy nagyon klassz fotelt, amiből azóta sem akar kiszállni:

Reggelente, ha meglátja, még pizsamában belemászik, fog egy könyvet és olvasni kezd. Vagy csak simán keresztbe teszi a lábát és nagy elégedettséggel szemléli a világot.

Esténként a tejecskét is ebben a fotelben fogyasztja el.

Ha netán Bencus belemerészkedik a fotelbe, akkor aztán kitör a dráma, először csak csúnyán néz, aztán ordítva "rohan" a székhez, hogy kitúrja a betolakodót.

Nagyon jól el van a kis fotellal, belemászik, lemászik, rápakol, szóval a délutánok a bölcsi után nagyjából meg is vannak így oldva.

Ádibababának is nagyon tetszett az ülőalkalmatosság, végre bosszút álhatott, amiért Katus mindig elfoglalta az ő pihenőszékét, amíg ő maga is ki nem nőtte azt.

 Katus kapott még egy gyönyörűszép kardigánt is. Gondoltam fölpróbáljuk, és ráadtam. Nem is volt gond, mindenki dícsérte, hogy milyen csinos. A cirkusz csak akkor kezdődött, amikor le akartuk venni. A kis divat maca ugyanis nem akarta levenni. Hát hagytam. Kicsit később észrevétlenül levettem róla, de amint eljutott a tudatáig, hogy nincs már rajta az új szerzemény, sírva mászott érte, majd a kezében a kardigánnal odamászott hozzám, és mutatta, hogy vegyük vissza. A vége az lett, hogy ebéd után ebben is aludt. Ugyanezt játszotta el az új rózsaszín(!) csizmájával is, volt olyan része a hétvégének, amikor Katus egyik lábán a csizmával, másikon a szandival játszott, mert hogy azt sem volt hajlandó levenni.

Bencus kapott egy pókembert, aki egy kvadon ül, tehát azt hiszem számára ez a játékok csúcsa.

Fent látható az új kardigán.

De azért akármilyen nagyfiú is Bencus, ha fáradt, még mindig első dolga, hogy felvegye a fenti "Bencepozíciót".

 Nem aludt délután, de nem volt vele gond, igaz estére azért kellőképpen elfáradt.

 Ja, és bepisilés már nagyon régóta nincs, remélem ezzel túl vagyunk a nehezén.

Vasárnap egész nap Pistiéknél voltunk, ott sem aludt Bencus délután, de azért ez már megtette hatását. Két nap egymás után sok volt neki. Nagyon-nagyon elfáradt délutánra. De persze ez nem jelenti azt, hogy ne érezte volna jól magát. Játszottak titkosügynököset, társasjátékot, volt autózás, batmanezés  stb.

Tegnap aztán szerintem már hálás volt, hogy mehetett oviba és ott legalább kialhatta magát. Az oviban most megint a Zsófi a barátja - ő is a Zsófinak. De jó hatással van rá a leányzó. Zsófi ugyanis negyedik gyerek lévén igencsak önálló. Van úgy, hogy reggelente az apukája be sem kíséri, csak elválnak a kapuban, és Zsófi egyedül vetkőzik-öltözik. Na, ma reggel Bencus közölte velem, hogy nyugodtan menjek ám a bölcsibe a Katussal, ő megoldja egyedül is. :) Persze ebben a Zsófi mellett az is motiválja, hogy csak az mehet usziba, aki teljesen egyedül tud öltözni. És Bencus már nagyon szeretne menni, hetente kérdezgeti, hogy ő mikor mehet már. Hát kis pupák, majd jövőre, a középső csoportban. Addig marad anya-apa meg a termál Egerszegen, vagy az újpesti csúszdavilág...

Tegnap délután Anikó óvónéni félrehívott bennünket azzal, hogy beszélni szeretne velünk. Megállt bennem az ütő, nem fordult még ilyen elő azelőtt sosem. Azt történt, hogy a két nagy barát, Kámi és Bencus valamilyen konfliktusba keveredtek, aminek az lett a vége, hogy Kámi orra vérzett. Bencus azt mondta Anikó néninek, hogy nem tudja mi történt, Kámi szerint pedig Bence orrba rúgta (!). Megkért bennünket Anikó, hogy próbáljuk meg kideríteni, mi is történt valójában. Apró trükkök bevetése után végül kiderült, hogy volt egy kis balhé, amiközben összeütötték a fejüket, így kezdett vérezni szegény Kámi orra.

Anikó elmesélte, hogy amolyan kutya-macska barátságban élnek ők ketten, mert szinte mindennap összebalhéznak, aztán szépen kibékülnek. Kálmán nagyon ragaszkodik Bencushoz, mindig megterít neki, mindig megvédi, ha büntiből le kell ülni rajzolnia. És szerintem ez lehet a baj, gondolom kicsit terhes már Bencusnak a sok törődés. :)

Tegnap este megkérdeztem Bencét, hogy ki most a barátja az oviban. Mondta, hogy az Ágica. Erre én: "Az Ágica aranyos, szeretem." Erre Bencus: "És a Zsófit is szereted?" Hm.. lappang itt még valami...

Tegnap reggel csoda történt. Mindkét gyerek 7-ig laudt, alig tudtuk őket kiimádkozni az ágyból.

Végezetük pedig pár fénykép még a múlt hétről. Egy álmos reggelen fotózta le őket a Zoli.

Igazán mozgalmas hétvége áll mögöttünk. Péneteken este már megérkezett nagyi, hozzá csatlakoztak vasárnap Lacáék és nagypapi. Hát panaszra senkinek nem volt oka, főleg persze a gyerekeknek nem, már ami a felhalmozott ajándékmennyiséget és a velük való foglalkozással töltött órák számát illeti. :)

Következzen az ezúttal fényképes beszámoló:

Katus teljesen Thomas rajongó lett. Ezt a könyvet ugyan Bencus kapta, de mivel őt már egy éve nemigen érdekli a kis gőzős, Katababa örömmel csapott le a zsákmányra.

Játékban a fiúk. Lackó meg Bencus nagyon jól el voltak hála Istennek, ami azt eredményezte, hogy a felnőttek még beszélgetni is tudtak, amíg a két kicsi (Katus és Matyi aludtak)

Aztán megérkezett a nagyszakállú. A két nagyszájú persze előtte hangoztatta, hogy ők ugyan nem félnek tőle, de amikor végül is megérkezett, Lackó az asztal alól kiabált ki neki, hogy itt ugyan nincsenek rossz gyerekek.

Bencus is és Lackó is énekelt neki, Katus csak szkeptikusan nézett, Matyi pedig örült az ajándékának.

Katus és az egyik ajándék. Zenélő csigusz.

Túrórudi evés után.

"Bakker, ez aztán jó volt, és én eddig ilyet miért nem kaptam??"

 Játszanak a nagyok, Katus meg persze mindig ott akart lenni, ahol a fiúk.

"Ideskubizzatok, milyen frankó játékot kaptam! Még tornyot is lehet belőle építeni. És én tudok is, ha meg nem sikerül, hát max. ordítok, amíg nem segít valaki. Hogy aztán jól lerombolhassam az építményt."

No comment:

 Katuska enyhén szólva rákattant nagyira. Már csak az volt jó, ha ő vette fel. Mindig mindenhez nagyi kellett, de persze ezt nagyika nem vette zokon, sőt...

"Nagyi, nézd milyen vauvaut kaptam a gyógyszertárban a nénitől!"

Harcba indulnak a fiúk...

Tündér Matyi

Szombaton este a Vörösmarty téren jártunk, és rádöbbentünk, hogy eddig lézerkard nélkül tengettük sivár kis napjainkat. Na de eztán majd! Ráadásul pedig hangot is ad. Remélem tartós játék lesz, hogy majd tovább tudjuk adni Ádibabának is, szülei legnagyobb örömére.

Az a három szempár...

 Katus hála Istennek már nem csak a Török és a tehenek című örökbecsűt hajlandó olvasni. Már Sam, a tűzoltó is menő.

Inkább már nem is mentegetőzök, amiért több, mint egy hete nem volt bejegyzés a blogon. Pedig mesélni azt van mit.

Múlt hétvégén Egerszegen voltunk, úghogy volt móka-kacagás. Pénteken még a Gartnerhez is kimentünk, ahol Bencus már nem viselte túl jól a nagyi kolléganőit, inkább Zozival nagyi irodájában maradt és az útépítő géppel játszottak.

Szombaton megnéztük az egerszegi karácsonyi vásárt, még bohóc-műsor is volt a gyerekeknek.

Vasárnap aztán, miután hazaértünk Egerszégről - az autóban azért volt sírás, hogy "én nem akarok hazamenni, nagyival akarok maradni!" - feldíszítettük itthon a lakást. Előkerültek a mikulások, hóemberek, gyertyák, égők, fenyőgirlandok. No meg persze egy adventi koszorú. Bencusnak nagyon tetszett, főleg a gyertyázás, de az égőket Katus is elbűvölten nézi.

Az oviban is csináltak az óvónénik adventi naptárt, kis csomagokat akasztgattak fel és minden nap más nyithajta ki, függően attól, hogy ki viselkedett a legjobban. Bencus még nem került sorra....

Bölcsiben is minden okés, Katusbabus már ebédnél is egyedül ül az asztalnál, és kanállal eszik!! Ezt a produkciót itthon még csak kisebb segítséggel abszolválja.

Csütörtökön Zozi ment a gyerekekért, és Katust elszeparálva találta a többiektől. Ibivel üldögéltek kettesben a szobájukban. Pöttyös lett ugyanis az egész kis teste, és mindenki azt hitte, hogy valamilyen gyerekbetegség lesz belőle. Elrohantam vele a doktornénihez, de hála istennek kiderült, hogy csak valamilyen allergia, vagy nagyon érzékeny a bőre. Úgyhogy lesz egy menetünk a bőrgyógyász dokinénihez a héten.

Tegnap este Lilkó és Era látogattak meg bennünket. Lili és Bence nagy pajtik, remekül lehet ugyanis félőrültként együtt rohangálni a lakásban. Lili nagyon aranyos volt, mert megmutatta Katusnak a kenguruját, igaz, hogy szinte úgy vágta le neki, de hát ne foglalkozzunk a részletekkel. :)

Tartozom még a love story folytatásával. Azt hiszem, hogy a kisfiam rájött, a női lélek bonyolult műszer. Pár nappal a szerelem kitörése után, Zsófi ugyanis közölte vele, hogy "Hülye vagy és hagyjál békén!" Túlságosan nem viselte meg, de azért elcsíptem játék közben egy olyan mondatot, hogy "Azért is a Zsófi lesz a feleségem!". Helyes kispupák, ne is add fel, a lányok szeretik, ha egy fiú kitartó.

Az volt csak gyanús, hogy tegnap hazafelé az oviból, kb. 20x mondta el, hogy a Zsófi a barátja. Aztán este, miután a Kata lefeküdt - Zozi pedig nem lévén otthon - kettesben maradtunk, és fény derült a nagy titokra: "Az oviban a Zsófival azt játszottuk, hogy én vagyok az apuka, ő az anyuka és az Ágica volt a kisgyerekünk. ... (kis szünet, majd nagy zavar)...a Zsófi ide adott nekem puszit - és mutatta az arcát, végül pedig a párnába fúrta a fejét, és onnan mondta: a Zsófi a szerelmem."

Kérdeztem, hogy mit csinált az apuka meg az anyuka, erre kiderült, hogy az otthon látott modell már rögzült, ugyanis apuka főzött, anyuka pedig a kisgyerekkel játszott. Hm.. Egyszer egy lány még nagyon hálás lesz nekünk, amiért ilyen felvilágosult gyermeket nevelünk.

Ma reggel aztán, összetalálkoztunk az ovi kapujában Zsófi apukájával, ebből aztán hatalmas mentális erőfeszítéssel kikövetkeztettük, hogy Zsófi már bent van. Bebe rohant be - pedig sosem szokott így - majd elrohant a szobájukig és beköszönt. Aztán gyorsan vissza, a pulcsiját nem akarta levenni - megjegyzem a Zoli otthon megdícsérte, hogy milyen menő ez a pulcsi - csak nem itt lehet a kutya elásva? Mellesleg az oviban meleg van, de most az volt az indok, hogy ő nagyon fázik, ezért inkább ne vegyük le a pulcsit.

Miután bement a szobába, még utána néztünk, nagy zavarban köszönt a Zsófinak . közben a pólóját húzogatta föl a hasán - aztán magára hagytuk a fiatalokat.

Arra már nem emlékszem, hogy itt a blogon is dicsekedtem-e mostanában azzal, milyen tündér is lett az én kisfiam. Semmi hiszti, szófogadás, önállóság stb. Nos, hm... A helyzet az, hogy hiszti most sincs, önálló is a szentem - talán egy kicsit túlságosan is az. Ami viszont a szófogadást illeti, hát az hogy úgy mondjam, nem jellemző. Csak azért is csinál valamit, vagy persze csak azért sem. "Bencus, mossál, kezet, utána vacsi!" "Neeem, előbb vacsi, és utána mosok kezet!" Meg ilyenek. Lényeg, hogy minden fordítva történjen, mint ahogy azt a kedves szülő elképzeli.

A múlt hét ennek jegyében telt nálunk. Hol több, hol kevesebb türelemmel viseltük a nagyságos urat, főleg, hogy mindehhez felvesz néha egy olyan pofaberendezést, hogy az embernek a bicska kinyílik a zsebében...

Katus aranyos, bár egy kis hisztiért ő sem megy a szomszédba, de legalább az ő szintjén ez még kezelhető.

Szombaton meglátogatott bennünket Rékus és Bulcsú, kedves szüleivel. A lakást pillanatok alatt felforgatta a 3 gyerek - Katus nagyon szkeptikusan csak az ajtóból nézte, mi is történik a gyerekszobában. Bulcsi ezúttal nem húzta Katus haját, helyette viszont minden létező tárggyal szerette volna fejbe fágni. Valamint az összes játékot elszedte tőle.

Bencus bírkózni akart Gigivel, de mondtam neki, hogy nem lehet, mert a pocakjában ott van egy pici baba. Mi volt erre a válasza a drágának? "Már megint??"

Katus meg átment pókemberbe. Mindenhová felmászik. A tegnapi délutánt azzal töltötte, hogy a szobájukban az egyik székre fölmászott, majd arról le, aztán a másikkal ugyanezt. Elüldögél az asztalnál, pakolgatja a kockákat, majd átül a másikra és folytatja a tevékenységet tovább.

Fényképekkel sajnos el vagyok maradva, de majd igyekszem a héten csinálni egy fotós bejegyzést az elmúlt hetek képeivel.

Hétvégén arra adtuk a fejünket Zozival, hogy kettesben elutazunk wellnesselni, a lurkókat meg hátrahagyjuk nagyi és Anita óvó szárnyai alatt. Már nagyon vártuk a kettesben töltött hétvégét, tervezgettük, mennyit alszunk majd. De hát ez nem nagyon jött be. Zoli már pénteken délután, az indulásnál halkan megjegyezte az autóban, hogy nem szívesen megy el a gyerekek nélkül, de azért felkerekedtünk. Szombat délelőtt már nagyon hiányoztak, bármerre jártunk, mindenről csak az jutott eszünkbe, hogy milyen jól éreznék magukat itt a gyerekek. Kvázi két napi kínlódás után vasárnap reggel fél 9-re már otthon is voltunk. :)

A gyerekek persze sokkal jobban viselték távollétünket, mint mi magunk. Volt móka, kacagás, nagyi beetetés (sikerrel). Történt ugyanis, hogy szombaton este lefekvés előtt Bencus elkezdett krákogni, és közölte nagyival, hogy neki bizony kint kell aludnia vele a hálóban, mert nagyon köhög (persze semmi baja nem volt), és nem akarhatja senki, hogy Katus is elkapja. Nagyi persze jó nagyihoz híven bevette a szöveget, és Bencuska kint alhatott a hálóban. Vasárnap este nálunk is bepróbálkozott, de hát hol van egy zord szülői szív a nagyszülőéhez képest? A helyén aludt tehát.

Katus legújabb attrakciója, hogy mindenhová felmászik. Tegnap a bölcsiben a könyvespolcról szedték le. A hétvégén kezdődött, jó móka volt ugyanis, hogy felmászik a nappaliban a puffra, majd az asztalnál ücsörögve felolvassák neki százezerszer párszor a Török és a tehenek című örökbecsűt. Annyira belejött, hogy már kurjongatva várja, mikor rúgják fel végre a tehenek a Mehemedet. Szóval mászik, mindenhová. És ebbe persze eléggé el is fárad. De járni még mindig nem óhajt magától. Ennyit arról, hogy a lányok mindent gyorsabban csinálnak. Biztos mi vagyunk a szabályt erősítők. Merthogy Bence sem volt egy turbó, de Kata még őt is lehagyja ebben.Bencus ennyi idős korában már járt, nem beszélve Lili kolléganőről, aki még egy éves sem volt, aztán már úgy tepert, hogy porzott utána a kő. Hát ez van, Katus inkább mászik, most már függőlegesen is.

Az oviba betört a H1N1, legalábbis van egy gyanús eset, most vizsgálják a kiskölyköt, pár nap és kiderül, hogy a rettegett kór jött-e el. Mindegy végül is, mi be vagyunk oltva, csak azt nem tudom, mit csinálunk, ha bezárják 2 hétre az ovit. Na de várjuk ki a végét, ne essünk pánikba mindjárt az elején.

Katus tegnap etse olyat tett, mint még soha. Kakilt. De nem ám a pelusba! Dehogy! A vízbe, ráadásul akkor, mikor már Bencus is benne ült. Szerencsére szilárd anyagot produkált, úgyhogy az öklendező Bencust szépen kivettük, víz leereszt, Kata lemos, kád kimos, újra vizet ereszt és folytattuk tovább a tisztálkodást.

Éjszaka nagy sikerélményünk volt. Bencus hetek óta szinte minden éjszaka bepisilt, de most felébresztettem fél 10-kor, kimentünk pisilni, és láss csodát nem volt bepisilés. Nagyinak is sikerült ez a bravúr hétvégén, úgyhogy azt hiszem, rendszert csinálunk belőle.

Tegnap előtt délután Zozi egyedül ment a gyerekekért és amikor visszajöttek értem, én pedig beszálltam és hátranéztem a lurkókra, leesett az állam. Bencus arcán egy jó nagy sérülés volt látható, az udvaron voltak és tolta a Natit a biciklin, de a bicikli meglódult, Bencuska meg hoppon maradt és arcon landolt a földön. Na, ennek a nyoma még most is látszik, nem egy szép látvány:

 Katus fején meg újból előjött a koszmó, ezért szépen fogtam az olívaolajat és jól bepácoltam a gyereket, a végeredmény egy koszmómentes de annál dzsigolósabb Katafej lett:

Bencus szerint Kata függöny. :) Történt ugyanis, hogy Kata ma reggel nem bírt elszakadni a bohócától. Öltözésnél, orrszívásnál, mindenhol csak a bohócot kereste. Zoli rászólt, hogy Kata, ne legyél már ennyire függő! Erre Bencus:"Kata, ne legyél már függöny!"

Katus is rákapott a kakaóscsigára. De már annyira nagylánynak érzi magát, hogy egyedül szeretné elfogyasztani. Íme az eredmény:

Valahogy nehezebb blogot írni, mióta dolgozom. Egyrészt fáradt is leszek estére, másrészt pedig kevesebbet is vagyunk együtt és nehéz összeszedegetni a dolgokat, amiket meg is lehet írni.

Így hát most szépen leültem, és végiggondolva a hetet, leírom az apró kis történeteket, amik a héten estek meg.

Hétfőn rögtön azzal indult a hét, hogy Katus úgy megharapta Bencust, hogy véraláfutásos lett a karja. Mindezt azért, mert Bencus szeretett volna azzal a dobozzal játszani, amivel éppen Kata foglalatoskodott. Persze Bence sírva fakadt, hallottuk rögtön, hogy fáj valamije és mivel az akciót magát nem láttuk, igyekeztünk kideríteni, mi is történt. Kata nagyon ravaszdi volt, ő is sírva fakadt. Kérdeztem Bencust, hogy mi történt, és amikor mondta, hogy megharapta a Kata, először nem is akartam elhinni. De amikor megláttam a karját, tényleg elképedtem. Rendes harapásnyom, ráadásul olyan erősen harapott a kis bestia, hogy véraláfutás is lett Bencus karján. Leszidtam Katát, aki persze rögtön abbahagyta a sírást, és próbált úgy tenni, mint aki ott sincs. Este aztán, amikor Katát vittem lefeküdni, "odaszólt" Bencusnak, hogy ne haragudjon, amiért megharapta. És erre mi volt a válasza a kis drágának? "Nem baj Katus, mindenkivel előfordul, hogy harap néha!"

Kedden, amikor indultunk volna haza a bölcsi-oviból, nem indult az autó. Le merült az aksi. Bence teljesen pánikba esett, hogy akkor most mi lesz, itt maradunk, nem tudunk hazamenni, jajajajajaj. Igyekeztünk megnyugtatni, de nem volt egyszerű. Katus is érezhette a feszültséget, mert ő is rázendített. Aztán Zozi beült a volán mögé, én meg egy arra járó bácsival - aki nagyon rendesen egyből jött segíteni - betoltam az autót, be is ugrott hamar, és Bencus azóta is azt kérdezgeti, hogy miért merült le az aksi, és egyáltalán mi az az aksi.

Szerdán munka után még be kellett ugranunk a nagypostára, mert volt egy csomó ajánlott levelünk. Bebi is bejött velem, Katus meg kint szunyókált az autóban Zozival. Egy ideig elég jól bírta Bebi a sorban állást, de aztán, hogy unalmát űzze, hangosan énekelni kezdett. Én meg nem szóltam rá, végül is nem trágárságokat énekelt. De a körülöttünk állók jól szórakoztak, szerintem megédesítette a várakozást.

Katus a bölcsiben is kezd kiteljesedni. Már Ibi is csak az övé lehet. Ha észreveszi, hogy valaki más ül az ölében, spurizik oda, fölkéretőzik ő is és próbálja a másik gyereket kitúrni-fúrni.

A hét mélypontja pénteken reggel jött el. Katussal 8-ra volt időpontunk a doktor nénihez az agyhártyagyulladás elleni oltásra. Zozi meg Bence is jöttek velünk. Bebinek nagyon nagy szája volt, reggel óta mondogatta a Katusnak, hogy oltást kapsz, de nem fog fájni. A rendelőben azért megszeppenve kérdezte, hogy ugye ő nem? Nem, persze, hogy nem. De a doktor néni máshogy gondolta. Azt mondta, hogy mindenképpen oltsuk be őket a H1N1-es oltással, mert közösségbe járnak, nem tudhatjuk, és nincs semmi mellékhatás amúgysem. Én úgyis ezen vaciláltam már egy hete, így hát előkerült még 2 szuri. Szegény Katus mindkét combjába kapott egyet-egyet. Aztán következett volna Bebi. Zozi kint várt a folyosón, nem jött be velünk, de miután két kört futottam a rendelőben Bebit kergetve, aki ordítva szaladt előlem, hogy ő ugyan nem hagyja magát beoltatni, muszáj volt behívni az atyai szigort. Végül aztán lenyugodott annyira, hogy már nem rúgkapált, csak ordított. Lefogni tehát nem kellett. De az oviba vezető úton végig azt hallgattuk, hogy "Anya, ugye milyen ügyes és bátor voltam?" Hát...?!?

Szerencsére tényleg nem volt semmiféle mellékhatása az oltásnak, úgyhogy felőlünk jöhet a járvány.

Tegnap reggel pedig felkerekedtünk, összeszedtük Anitát is, és hármasban (Anita, Bebe és én) kimentünk a Lehel-piacra vásárolni. Bebi mindig élvezi a piacolást, de így Anitával még vidámabb volt minden. Lehetett rohangálni, amíg én sorban álltam, takarító nénitől kölcsön kérni a szuper kis masinát, ami maga előtt tolva, eltakaraít minden piszkot. A többi piacozó legnagyobb örörmére Bebe fennhagon kurjongatva tologatta a takarítógépet, hogy "Nézd anya, dodzsem!" Egy aranyos nénitől pedig kapott kóstolóba szilvát, mert hogy ő azt nagyon szereti.

Ebédre pedig nem csak Anita maradt, hanem átjöttek Pistiék is, igaz ezúttal az ikrek nélkül. De így talán még jobb is volt, hiszen lehetett Pistivel gyitepacit játszani az egész lakásban. Szegény Pityu térde végül felmondta a szolgálatot és a lovat nyugdíjazni kellett.

Ma pedig igazi kis nyugis esős vasárnap van. Délelőtt volt nagy legózás, festés, rajzolás, rendrakás, most pedig szunyál az egész csapat, én meg szépen nekiállok és kivasalom a tiszta ruhákat...

Hűvösre fordult az idő, így kicsit leredukálódtak a programlehetőségek. Játszótér nyenyte, legalábbis addig csak elég bajosan, amíg Katuska el nem indul, mászni ugyebár ilyen hideg, nedves földön nem egy nagy élmény. Így marad a lakás, meg a szülők kreativítása, hogy hogyan is foglaljuk le a lurkókat. Bencust egyébként egyre könnyebb, nagyon rákattant a Legora. Persze már nem a Duplora, hanem a rendes kis Legora. Nagyon klassz autókat épít belőle, és aztán egészen jól elvan azokkal. Néha mintha csak a nagy Lacát látnám régen, amikor hasalt a szőnyegen, autózott a legoautóival, és közben látszott rajta, hogy egészen máshol van, valahol játékországban. Hát Bencus is így játszik mostanában. Viszont szombaton este még jobban megdöbbenten a hasonlóságon kettőjük között (mármint Laca és Bence). Egy játék repülő volt a kezében, aminek a farkáról már letörtek a szárnyak. És ugyanúgy kezdte forgatni az ujjai között, mint ahogy a Lacus forgatja a kezében a tollat. Megdöbbentő, pedig nem is nagyon látta még a Lacát, ahogy így forgat, mégis ugyanaz a mozdulat van a kezében. Ja kérem, a gének.

Szombaton délután a Dunapartra mentünk sétálni, de olyan hideg volt, hogy miután kicsit megetettük a kacsákat, tűztünk is haza meleg teát inni, mert nagyon fáztunk.

Katus meg annyira fázott, hogy a fejére húzta a harisnyáját:

Aztán szépen bevackoltunk a kanapéra, és beszélgettünk:

MEGVAN A BOHÓC!!! Relytélyes a történet, de azért megosztom veletek. Történt ugyanis tegnap, hogy amikor hazaértünk és kiszálltunk az autóból, észrevettem, hogy Bohóc sehol. Átkutattam az egész autót, Bohóc sehol. Arra gondoltam, hogy kieshetett valahol Katus kezéből és én pedig egyszerűen nem vettem észre.

Éjszaka egyszer Katusbabus sírva ült az ágyában, hiába húztam fel neki a zenélő csillagot, a hatás nem volt ugyanaz, mint Bohócnál. Bohócnak ugyanis gyönyörű szép piros haja van, amit elalvás közben lehet böngyörgetni.

Ma reggel, pedig, amikor kinyitottuk az autót, hogy beszálljunk, hát ki feküdt Bencus ülése előtt? Bohóc. Nem értem most sem, hogyan került oda, amikor tegnap délután kívül-belül átnéztem az autót. Hm. Talány. Aki megfejti, jutalomként megsimogathatja a varázsbohócot, hogy teljesüljön három kívánsága.

Nagy volt az öröm, hogy előkerült a kis csavargó. Bencus pedig egész úton az ovi felé azt ecsetelte, hogyan fog ő vigyázni ezentúl a bohócra. :)

Ma elvesztettük Katus bohócát. Valahol félúton a bölcsi-ovi és az autó között. A szívem szakad meg, ha nem lesz meg holnap, Katus nagyon szereti "Bo"-t, a bölcsibe is mindig visszük magunkkal. Még bízom benne, hogy meglesz. Hülyeség tudom, de úgy fáj érte a szívem, mintha nem is tudom mekkora nagy értéket vesztettünk volna el.

Katus még nem kereste szerencsére, de éjszaka ha felébredt, mindig a bohócot szoktuk neki felhúzni zenélni, az megnyugtatta és visszaaludt.

A legnagyobb baj, hogy úgy látszik Bohóc pótolhatatlan, ugyanis Németországból való, és egyenlőre nem találtunk ilyet a neten.

Egyébként minden rendben nálunk. Zajlanak a szokásos hétköznapok. Ma volt az oviban az első sakkóra. Bebi viszont nem fog járni, ugyanis 5 perc után kijött azzal, hogy ez neki nem tetszik. Kérdeztem miért nem, erre nagy nehezen kibökte, hogy a néni felvett valamilyen maszkot, és ő attól nagyon félt. Nem tudom mi köze egy maszknak a sakkhoz, viszont Bencus így nem fog sakkozni, legalábbis egyenlőre nem. Ha majd később meggondolja magát, újra kezdheti.

Hát igen mozgalmas hosszú hétvége van mögöttünk. Pénteken még itthon voltunk, jókat játszottunk:

 Katus nagyon szeret csúzdázni, főleg így Bencussal, mert így nem kell fogni a kezét és még puszit is kap.

 A féltékenységi jeleneteit viszont tökélyre fejlesztette a kis művésznő. Tegnap este Bencus éppen az ölemben volt, Katus odamászott hozzá, és egyszerűen beleharapott. Aztán amikor Zozival együtt leszidtuk keservesen sírni kezdett. Erre Bencus is elsírta magát és még ő védte Katust, hogy csak véletlenül harapta meg... Na ja.

Tegnap reggel korán felkerekedtünk és elindultunk Halasra, hogy meglátogassuk Kemamáékat. Bence hajnali 6kor lelkesen kiabált Katusnak, hogy "Kata, megyünk a Kemamáékhoz!" Korán leeértünk, 8 óra után már mindenki örülhetett a másiknak. Kepapa persze megint be lett fogva focizni, Katus egész nap a teraszajtónál ácsorgott, és Buksikutyának vauvauzott.

Délelőtt aztán megérkeztek Rendőrgáborék is Marcival, és Bencus gyűjteménye újabb rendőr autóval és motorral bővült, viszont majdnem ezekkel is aludt...

Hat óra felé indultunk haza, lurkók végi aludtak az úton, de nem is baj - gondoltuk - hiszen az óraállítás miatt nem lett volna gond, ha későn fekszenek, hátha később is kelnek majd. Itthon még játszottunk, vacsiztunk, 9 óra volt már, mire elaludtak. Óraállítás után ma reggel a lurkók negyed 6kor keltek és egészen jól bírták mindezek ellenére.

Délben Ádibádiék jöttek látogatóba, délután pedig Lili és kedves szülei tették tiszteletüket nálunk. Íme a fényképek:

Azt hiszem teljesen beleszoktunk a hétköznapokba. Kialakult a menetrend, mindenki megszokott mindent. Már nem vagyunk hulla fáradtak, ha hazaérünk, van kedvünk játszani még otthon is. A változás talán Katuson a legfeltünőbb, nagyon elemében van otthon is délutánonként. Igaz hamar kidől, általában fél nyolckor már húzza a lóbőrt.

Bencus pedig igazi szófogadó kisfiú most. (Vagy éppen egy ilyen fázisban van.) A bepisilés dolog is szünetel, nagyjából 3 hete semmi. Se otthon, sem pedig az oviban.

Viszont kedvenc témája a puki, kaki, pisi. Mindig ezzel foglalkozik, és marha jókat rötyög rajta.

Esténként pedig mostanában új szokást vettünk fel. "Anya, most fejből olvassál!" Nincs már Anna és Peti, és miután egyik este egy igazán idióta mesekönyvet sikerült kihoznia, úgy döntöttem inkább fejből mesélek neki. Említett mesekönyvet a következő mese után vágtam be a sarokba: Süni és Nyuszi éppen dackorszakukat élik. Süni kékre festi a tüskéit, és azt magyarázza Nyuszinak, miért is kell a szülőkkel mindig ellenkezni, és mi az a politika. Végig sem olvastuk, inkább elmeséltem a kis csiga történetét, aki lusta volt, levette a házát, aztán meg jól megázott a viharban, mert nem volt hová elbújnia. Látni kellett volna a szemét Bencusnak, amikor dörgött és villámlott, kis csiga pedig nem tudott elbújni és nagyon félt. Attól féltem már, hogy sírva fakad, annyira sajnálta kis csigát, így hát inkább gyorsan kisütött a napocska, kis csiga pedig megkereste elhagyott házát és boldogan élt, míg meg nem halt. Hát innen jön a "fejből olvasás".

A hétvégénk egyértelműen a nem alvás jegyében telt. Katus ugyanis úgy döntött, hogy mit neki éjszaka meg fáradtság, dacol a természettel és egyszerűen nem alszik. Nem tudtam rájönni, hogy miért is nem aludt, beteg már nem volt, lehet, hogy a foga fájt, de egyszerűen nem aludt. Péntek éjszaka bent ültem az ágya mellett, próbáltam simogatni a hátát, hátha attól elalszik. Egyszer csak felpattant, rám vigyorgott, mutogatni kezdett a széthagyott játékokra, majd várakozásteljesen nézett rám.Hát nem álltunk neki játszani...

Ma éjszaka viszont nyilván valamilyen álommanó járhatott nálunk, mert reggel 7kor ailg tudtunk lelket verni a két gyerekbe. Katus csak nézett rám, aztán nyújtózkodott egy jót, de nem nagyon akaródzott neki felkelni. Bencust meg kétszeri nekifutásra nagy nehezen sikerült csak felébreszteni.

Meg kellett állapítanom a hétvégén, hogy naív vagyok. Én egészen eddig nem is gondoltam arra, hogy a féltékenység két irányból is támadhat. Azt gondoltam, Bencus már túltette magát a dolgon, hogy húga született. Ez így is van. Csakhogy, Katus úgy látszik kezd eszmélni. Történt ugyanis, hogy Bencus az ölemben ült tegnap. Kata a szoba másik végében játszott, rám se bagózott. Aztán amikor észrevette, hogy hol van a Bence, zokogva közeledett, felállt a térdembe kapaszkodva, és elkezdte lehúzni a Bencét. Fölvettem hát őt is az ölembe, elég nagy, elfér benne két gyerek is. Igen ám, csakhogy a kisasszonynak ez sem tetszett, löködte a Bebit, hogy menjen már onnan. A vége aztán az lett, hogy ő kötött ki a földön, letettem "gondolkodni". Nem tudom, hogy ordítva lehet-e ilysemit csinálni...

Tegnap délelőtt a szemészetre voltunk hivatalosak Katussal, látásvizsgálatra. Gondoltam nem is megy akkor bölcsibe, szabit vettem ki, szép kis napot terveztünk kettesben. Hát ez elmaradt. A szemészeten ugyan voltunk (minden rendben van a szemével), de már ott is nagyon gyanús volt, hogy annyira nyűgös. Mikor hazaértünk, megmértem a lázát, és nagyon megijedtem, mert az egész gyerek tele volt apró pici piros pöttyökkel. Persze már a diagnózist is felálítottam - mit nekem orvosi egyetem - biztos voltam benne, hogy skarlátos. Bence is volt, és szerintem teljesen ilyenek voltak a tünetek. Csakhogy a pöttyök délutánra eltűntek, estére megint előjöttek. Hát a Bebi skarlátja nem ilyen volt... Az éjszaka elég mozgalmasan telt, volt láz, bágyadt gyerek, sétálás a picimogyoróval. Bebit már eleve a hálóban fektettük le.

Ma délelőtt is szinte végig aludt, de ott kellett ülnöm az ágya mellett, mert kb 20 percenként felébredt, és ha épp nem voltam ott, akkor bömbölde volt. Este aztán elmentünk a doktor néninkhez, és szerencsére bebizonyosodott, hogy nem hiába járnak ők 6 évig egyetemre, diagnózisom tévesnek bizonyult. Mezei vírusfertőzés, amire Kaktuszka allergiás reakciókkal válaszolt, ezért a pöttyök. Még gyógyszer sem kell, kap kálciumot, meg a torkára egy kis köptetőt, ugyanis kicsit köhög. Ez volt hát a nagy ijedtség.

Nem volt ma ovi, így Bencussal kettesben maradtunk itthon. Mióta Katus megszületett nem is voltunk ennyit kettesben, nagyon élveztük - legalábbis ami engem illet. Jó előre megterveztük a programot, és ettől a zuhogó idő sem tántorított el bennünket. Miután Zozi és Katus elmentek, szépen megreggeliztünk, a tegnapi cápalátogatás hatására megnéztük a Némót, és szépen nyakunkba vettük a várost. Metróztunk, földalattiztunk, sétáltunk. Intéztünk ügyet, vettünk mesekönyvet, pizsamát meg nadrágot Bebinek, Katusnak sapkát. Aztán pedig megebédeltünk a Mekiben. (A hazafelé vezető utunkat inkább nem részletezném, mert kissé rontana az idilli hangulaton...)

Délután Bencus aludt egy jót, aztán pedig látogatóba ment a szomszédba, Csilláékhoz.

Katus mindeközben bölcsiben volt, és nagyon jól érezte magát. Este azt játszották Bencussal, hogy Kata iszkolt elöl négykézláb, Bencus meg utána - szintén négykézláb - majd Bence elcsípte, és megfogta a lábát. Erre Katus úgy nevetett, hogy nem egyszer hasra vágódott.

Hát így telt el a Bebinap.

Igazi szép őszi hétvégénk volt. Igaz pénteken délután, amikor jöttünk haza, nagyon-nagyon fájt a fejem. Mondtam is az autóban, Bebi meg kérdezte, hogy miért fáj. Mondtam neki, hogy talán azért, mert jön a hideg, és nekem attól mindig fáj a fejem. Gondolkodott egy kicsit, majd megsimogatta a fejem, és azt mondta: "Anya, akkor én felhúzom az ablakomat, hogy ne jöjjön rád a hideg!" Fejfájás szerencsére elmúlt, a hétvége pedig igen vidáman telt.

Szombaton reggel elmentünk Bencussal bevásárolni, nagyon élvezi és már lehet vele rendesen vásárolni, nincs "eztkérekaztkérek". Csak szőlőt kért, meg a pénztárnál rágót. De mire a kocsihoz értünk, már el is osztotta gondolatban, jutott belőle apának, nagyinak, sőt még az Anitának is, mert "ő is szokott velem sokat játszani". :)

Katus eközben Zozival volt itthon. Amikor hazaértünk, le sem vetkőztünk, fogtuk Katust meg a babakocsit, és lementünk a Duna partra, mert tisztasági akció volt itt nálunk. Kaptunk mi is egy bazi nagy szemeteszsákot meg kesztyűket, és nem is voltunk restek, teleszedtük a hatalmas zsákot. Bencus nagyon lelkes volt, pedig majdnem másfél óráig szedtük a szemetet. Katus meg mindeközben békésen szemlélődött a babakocsiból.

Délután az alvás után meglátogattuk Pistiéket meg az ikreket, Katus is egészen jól bírta, 8 után értünk haza, igaz a kocsiban elaludt, és a fürdést is kihagytuk aznapra. Cserébe viszont ma reggel Katus negyed 7ig, Bencus viszont 8ig! aludt.

Ma délelőtt mivel az eső ellenünk volt, be voltunk zárva a lakásba, de azért így sem unatkoztunk. Délután viszont meglátogattuk a budapesti cápákat a tropicáriumban. Bence nagyon-nagyon élvezte, a cápaalagútban szerintem egy fél órát voltunk, és teljes extázisban kiabált, hogy "Ott a kicsike cápa, az meg ott anyukája, az meg az apukája!" A Némóból jól ismert halacskákkal is találkoztunk, szóval jó kis móka volt. Katusnak is nagyon tetszettek a halak, a cápaalagútban elkerekedett szemekkel mutogatott, hogy "o, o". Katus egyébként tisztán mondja, hogy apa, anya. Néha azt is, hogy Bebi, de az egyenlőre inkább még a babára hasonlít. A bohócát bobónak hívja következetesen.

Este aztán fáradtak voltak mindketten, 8kor elcsendesedett a ház.

Mit szépítsem, mostanában a bipisilés körül forognak napjaink. Bencus egy héten átlagban 3szor bepisil éjszaka. Nagyon igyekszem, hogy semmit ne vegyen észre rajtam, nehogy még a kis lelkét is bántsam. Elég neki a maga baja, látom rajta, hogy borzasztóan szégyelli, zavarja, hogy bepisil. De hát egerszegi Nagyinak hála, az oviban van két garnitúra szupi ágyneműnk - ott is előfordul baleset, az éjszakai cuccot meg hamar kimosom reggel - micsoda isteni szerencse, hogy Katus 6kor kel, így marad idő még egy mosásra is. :)

Gugliztam az interneten a témában, kicsit megnyugodtam, mert 5 éves korig teljesen normális akár a minden éjszakai bepisilés is. Hát hol vagyunk mi még az 5 éves kortól?? Úgyhogy innen üzenem mindenkinek, no para, türelem és mosás. :)

Katuska egyre jobban bírja a bölcsit. Igaz, a sok új beszokó kisgyerek miatt keveset alszanak (átlag napi 1 óra), mert valaki mindig felkiabálja a többieket, de még ezzel együtt is vidám otthon délután, nincs már nagyon nyenyere.

Tegnap Laci asztalos járt nálunk, fűrészelt, fúrt. Bence teljes extázisban volt, segített és nagyon örült, hogy már nem is fél a fúrótól.

Bencével az a legújabb szórakozásunk, hogy a Bújj, bújj zöld ágat minden féle nyelven énekeljük. Na ne gondoljátok, hogy lefordítottam bármire is. Fittyfenét. Szuper angol és német kiejtéssel énekelem, a gyerek meg rötyög és már ő is fújja. Tegnap este még Anitát is fel kellett hívnunk telefonon, és elénekeltük neki angolul a fent említett gyönyszemet.

Katus már 4ig van a bölcsiben. Tegnap, amikor mentem érte, összetalálkoztam a bejáratnál Bencussal (ovi és bölcsi egy épületben van). A Katica csoport éppen az udvarra indult. Erre ahelyett, hogy örült volna nekem, sírva rohant vissza, hogy ő még nem akar hazajönni, ki akar menni az udvarra. Szerencsére aztán mire Katust összeszedtem, meg Ibivel trécseltem egy kicsit, addigra már kijátszotta magát, és jött haza szó nélkül. De hát inkább így legyen, mintsem reggel egy bömbölő gyereket kelljen berángatni az oviba.

Ma reggel, amikor mentünk, a lányok egy rusnya zöld hernyót mutogattak, amit Ágica talált az oviba menet, és persze behozta. Mert hogy a másik csoportnak is van egy csoportállata - azt hiszem egy tengeri malac - és nekik meg majd ez a hernyó lesz. Nem tudom mi lett az eredmény, Anikó néni mit szólt a dologhoz. Bencunak mindenesetre nagyon tetszett az ötlet, a Katica csoport egy emberként állt ki az ÜGYÉRT.

Lassan, de biztosan visszatérünk a régi-régi hétköznapkba. Pár hete elképzelni sem tudtam, hogyan lesz majd, ha a Katus is bölcsis lesz, de most már szépen lassan kialakult minden. Katus is egyre jobban bírja a bölcsit, igaz nem alszik túl sokat, max. másfél órát. Így, amikor hazaérünk, eléggé fáradtak vagyunk mindannyian. Én sem szoktam még vissza igazából a munkába, és zsong a fejem amikor hazaérünk. De aztán itthon a játékban elfelejtünk mindent. Katus sétál - persze fogjuk még a kezét, de gyalogol nagy bőszen, nagyon élvezi.

Bencus meg változatlanul imádja az ovit, csak az a fránya bepisilés ne lenne. Hétvégén minden éjszaka bepisilt itthon, ma meg az oviban is. Már szólni sem akarok, nehogy akkor meg azon stresszeljen nekem, aztán azért legyen gond. Kimossuk a cuccot, aztán kész. Majd kinövi, felnőttek már nemigen szoktak bepisilni...

Néhány fénykép még a hétvégéről:

Bencus reggel űrhajót épített magának. Íme:

Így már Katus is tud csúzdázni, mégis csak jobb így, mintha fognánk a kezét!

Katus szülinapja ugyebár a múlt héten volt, ám az élet közbeszólt, és a kórság miatt inkább erre a hétvégére halasztottuk a nagy mulatságot. Nagyi már tegnap délután megérkezett, úgyhogy kezdetét is vette a nagy móka-kacagás.

Ma délelőtt nagy játék, séta, rollerezés után Bencust is sikerült ágyba dugni, Katusnak nem kellett könyörögni, az egész heti bölcsit kipihenve 3,5 órát aludt egyhuzamban! Aztán megérkeztek Ádibabáék is, hogy felköszöntsék a kis egyévest.

Katus jól tűrte az ünneplést, amíg énekeltük neki a Boldog Születésnapot, ült az etetőszékében, és rázta magát a ritmusra, mutogatott a tortára meg a lufikra, tetszett neki, hogy róla szól minden. A dal végén aztán belecsapott a tortába, és jöhettek az ajándékok.

Álljanak itt inkább a képek a szavak helyett:

Hát újra a fronton vagyok. Mármint a munka frontján. Nem mondom, hogy egyszerűek ezek a napok. Reggel már az indulás is elég kapkodós, mire felöltöztetjük a 2 gyereket, szakad rólunk a víz Zozival, ebből kifolyólag persze mindketten betegek vagyunk. Aztán indulás oviba, bölcsibe, munkába. Délután Katust elhozom 3-kor, felmegyünk a kövire, ott egy órát még elvagyunk, aztán megyünk Bencusért, majd haza. Itthon fáradt persze mindenki - Katusnak a bölcsihez kell szokni, nekem a munkához. Ráadásul Katus pocója nincs még teljesen rendben, ma például semmit sem evett a bölcsiben. Itthon azért sikerült belediktálni egy kis répát meg krumplit, inni azért iszik.

Szóval nehéz idők járnak mifelénk, de hát tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a kezdet.

Íme még néhány kép, hétvégéről: